Ciruena-Belorando

Ma sikerült viszonylag "gyorsan" elindulnunk,mert nem láttunk felhőt az égen,úgyhogy 8-kor kezdtük a mai napot. Miután,ahol előző nap megszálltunk,nem volt bolt,így a következő településig,ami közel 6 km-re volt, szőlőcukorral kellett eljutnunk. El is jutottunk,de ott meg nem találtunk pékséget,meg boltot a Camino útvonalán,így tovább voltunk kénytelenek menni.

Mire pékségig eljutottunk, már 12 km volt a lábunkban,a pocakunkban meg még semmi. Nagy nehezen találtunk pékséget is meg boltot is, de mire elkezdhettük volna a reggelinket a falu végén egy padon az árnyékban,mások is bejelentkeztek a reggelinkre. Három kivert cica (két nagyobb fehér és egy kicsi cirmos) ült le velünk szemben,és úgy kértek a narancsos sütinkből,mint amikor Garfield kér Jon-tól enni néha napján. Kaptak enni,aztán mi is ettünk. A Zoli joghurot ivott,az üveg kupakjában abból is adtunk nekik. Majd folytattuk utunkat. Ma én nyüsszögtem,mert a bal sípcsontomnál igencsak éreztem a kilométereket,meg ahogy az előbb láttam szépen be is dagadt. Úgyhogy Zoli nyugtatózta is magát. (a pálinkával amit hozott,és ami délutánra a beledobott aszalt szilváknak köszönhetően már ágyas pálinka lett.:)) Végre misére is be tudtunk menni a mai napon.

A szállásunk a templomra néz, ettünk egy zarándokmenüt vacsorára,most pedig kezdődik a mosakodás,mosás,egy napos sebészeti jól megszokott program,egy kis szintetikus varázsszeres (gyógyszerek) kiegészítővel. A zárójel kifejezetten a Zoli kérésére van beírva, nehogy valaki valami rosszabbra gondoljon. Mondjuk reggelente egy spangli elszívása után nem fájna semmink,és hasítanánk az utat, de ez most nem erről szól. :) Az esti "szeánsz" után megpróbálunk gyorsan lefeküdni,mert a csapatvezető reggel 6-os indulást irányozott elő. Mondjuk senki sem szeret grillcsirke lenni ez igaz. Ezért is megyünk hosszú ruhába,a szalmakalapokat,meg a nyakunkban lévő kendőket folyamatosan vizezzük,de amikor sík,árnyék nélküli terepen megyünk délután,az nagyon tud pörkölni. Folyt.köv. ...

Navarette-Ciruena

Tegnap viszonylag későn tudtunk lefeküdni. Egyrészt,mivel boltot nem találtunk este már nyitva,elmentünk vacsorázni a szállasunkhoz közeli étterembe,majd miután hazamentünk egész hajnalig hangos volt az utca,mi pedig az utcafronton aludtunk. Reggel negyed nyolckor keltünk, mire összekészültünk, sebeinket túrára kész állapotba hozzuk,és megreggeliztünk 9 óra lett.

A mai terv az volt,hogy az eredeti tervhez képest megint közel két napnyi távolságot tegyünk meg. 13 óráig megtettük a kilencedik napra írt 16 km-t,majd délután a tizedik napi 21 km-ből is megtettünk 15 km-t,Úgyhogy ma is 31 km-t gyalogoltunk. A mai volt az első olyan nap,ahol egy település nem igazán volt szimpatikus. Nájera városa nagyon "unszimpatikus" képet mutatott magáról. De a mai volt abban is az első nap,hogy magyar Camino-sal is találkoztunk, egy szimpatikus fiatalember képében. A szállásunk egy új sorház legfelső emeletén van,ahol ugyan 8 ágy van,de úgy néz ki csak ketten leszünk. Holnap a tervek szerint korán (6-kor) indulunk,mert meleg időre számítunk. Folyt.köv. ...

Torres del Rio-Navarette

A tegnapi nap estéjén végre jól aludtunk,köszönhetően annak,hogy csak ketten aludtunk egy négyágyas szobában.(Jó távol egymástól :)) Reggel 7 körül keltünk,szokás szerint rajtunk kívül mindenki már úton volt. Mire összeszedtük magunkat,8 is elmúlott. Az egy óra szükséges volt arra,hogy a higiéniai dolgokon túl a testünket is járóképes állapotba hozzuk. Felvezetésként előző éjszaka kivarrtuk a vízhólyagokat (a lábunkra nézve a gyulai húskombinát kolbászkötözője elsírná magát,ha Ennyi csomót kellene kötnie a gyulai készítése közben.:)) Reggel aztán jött Zozo doki a varázsszerekkel,meg a ragtapasszal,plusz egy kis Richtofit,és indulásra kész volt a csapat.

Az első szakasz egy 10 km-es etap volt,amikor is Viana városkába érkeztünk. Az első kútnál megpihentünk,ahol egy kedves néni köszönt nekünk,aki szintén bottal közlekedett,igaz eggyel,de ha versenyt kellett volna szaladnom vele,100 méteren 200 métert vert volna rám, annyira tudtam járni. A pihenő után betértünk egy boltba ennivalót vásárolni,majd mikor továbbmentünk volna,a főtéren belefutottunk egy fiesztába. Egy városi programon ugrabugrált a város lakossága. Mi is kaptunk a puding kostolóból,amit babapiskóta kanállal kellett megenni. Elindultunk a második 10km-es etapra,de aztán kiérve a városból úgy döntöttünk,gyorsan ebédelünk,úgy megyünk tovább. (kell az energia :)) Ezt követően legyalogoltuk a második 10km-t, Logrono városába érve. Picit pihentünk,majd jött a harmadik 10 km-s etap. Itt kaptuk a mai legaranyosabb biztatásunkat egy aranyos kislánytól,aki a várost elhagyva, a tó mellett sétálva kiáltott utánunk:" Buen Caminos Peregrinos!" Nagyon édes volt. Elsétáltunk a tó körül,fel egy dombra,majd egy autópálya mellett,aminek a védőkerítésére kereszteket készítettek a zarándokok. A közel 31 km végén elértkezett mai végállomásunkat, Navarette városát,ahol egy Zubirihez hasonló szállást találtunk,annyi különbséggel,hogy rajtunk kívül csak egy holland idős úr lakik,meg két fürdőszoba is van.

Este a vacsora után lassan lefekvéshez készülődünk,hogy holnap is sikerrel vegyük az előttünk álló kilométereket. Séta közben olyanra jöttünk rá,látva a többi zarándokot,hogy vannak "El Camino-sok", meg "ál Camino-sok". Utóbbiak azok,akik kis uzonnáshátizsákjukkal gyalogolnak,miközben a "service-car" viszi a cuccukat, Míg az igazi zarándokok minden nap viszik magukkal minden csomagjukat. Fura érzés látni "elszaladni" mellettünk egy egy vidám "csomag nélküli" turistát. Természetesen mindenki hite szerint csinálja végig az utat.Kinek-kinek mit,és mennyit jelent ez az Út. Folyt.köv...

Estella-Torres del Rio

A mai reggelen elég nehezen ébredtünk. A nagy hálóteremmel igazából semmi gond nem volt,annál inkább a nagy meleggel. Attól nehezebb volt aludni,mint a horkolók muzsikájától. Ébredés után annyira frissen sikerült kimennem a mosdóba,mint 90 éves bácsikának a meleg kávéjáért az idősek otthonában. Szokás szerint mi voltunk az utolsók,akik elhagyták a szállást. Egy kis sétát követően egy szép kis téren elfogyasztottuk a reggelinket,és fél 10-kor elindultunk elfogyasztani a napi penzumot. A kapott itiner szerinti 20 km-es szakaszt 15-ig megcsináltuk,Úgyhogy a következő napi adagból is megtettünk egy adagot.

A vízhólyagok Torres del Rio-nál parancsoltak megállót a mai napra,ami összesen 30 km-es napi etapot jelentett. Szállást kerestünk,és találtunk egy albergében,szerencsénkre egy olyan 4 ágyas szobában,ahol csak mi ketten alszunk. Hideg vacsoránk volt, napközbenről maradt finom juh sajtunk,paradicsomunk,vettünk egy kis kenyeret,meg egy kis serrano sonkát (egyszerűen más fajta nincs:)), és a szállásunk elé kiülve megvacsoráztunk. Levelem írásakor mellénk telepedett egy helyi csipet csapat,kb. 15 fővel,kb. 1-50 éves korig,és pörgetik a nyelvüket,mint elégedett méhész a mézpörgetőt. Lassan elkezdődik az esti szeánsz Zozo doki segítségével,egynapos műtővé alakul a szoba,kivarrásra kerülnek a vízhólyagok,és a fáradt vándorok pihenőre térnek. Folyt. köv...

Zariquinegui-Estella

A mai nap reggel kicsit fáradtan keltünk. Ugyanis nagyon meleg volt a szobánkban annak ellenére,hogy nyitva volt az ablak,de bent nem mozgott a levegő. Reggel 5-kor már a legfrissebbek ugy mozogtak a szobában mintha muszáj lenne hajnalban elindulni gyalogolni. Mire mi elkészültünk, 8 óra volt,addigra mindenki már a maga útját járta.Miután elindultunk,hogy boltot keressünk,kint találtuk magunkat a faluból,úgyhogy szőlőcukorral támadtuk meg a következő hegycsúcsot. Szerencsére a tetőn volt egy mozgó árus,ahol tudtunk venni banánt reggelire.

Miután lejöttünk a hegyről,jó terepen,jó iramban haladtunk,úgyhogy az első reggel kapott beosztás szerinti távot (20km) délre megcsináltuk. Délben elfogyasztottunk egy szerény zarándok ebédet,és mentünk tovább. Mindenünket éreztük,úgyhogy pont azt mondtuk,nem túrázni kellett volna az út előtt,hanem felkeresni Lance Amstrong "dopping boszorkánylaborját" talán úgy könnyebb lenne a gyalogolás. A dopping közül az EPO-t a Zoli ki is próbálta,de egyelőre a hatékonyságán javítani kell,mert eg y szúnyog levette sikeresen a vérét,csak nem adta vissza,mert elrepült vele. :) Nap közben az olajfák tövében próbáltunk bicikliseket"stoppolni", de nem vettel fel minket. :) Aztán Kiderült,jó is mert valahol olyan "gyorsan mentünk", hogy a biciklisek elé kerültünk, úgyhogy a Tour de compostela mezőnyének kénytelenek voltak megint megelőzni minket.

A nap legszebb,és legmeghatóbb élménye a nap végén, Estella-ban ért minket. Miután fél 9-kor találtunk szállást, kenyeret szerettünk volna venni. Egy 60 körüli spanyol hölgyet megállítottam,aki épp a mellettünk lévő lakásba igyekezett 3 cekkerrel,hogy segítséget kérjen tőle. De ő nem beszélt angolul én meg spanyolul,mire gugli barátunk segítségével kiderült mit szeretnék,olyan rendes volt,hogy kocsival.elvitt minket egy nagy, Interspar szerű helyre,ahol tudtunk venni vacsorának valót,és vissza is vitt minket. Hát ilyen és ehhez hasonló "csodák" várják az embert,ezen az úton. A3 4 ágyas hálóterem picit csökkenti a teljes relaxáció hatékonyságát,de tiszta volt,és végül is ágyban aludtunk megint. A varázskrémekre,bogyókra még mindig szükség van az elinduláshoz,de bízom benne,hogy ahogy a fájdalmat egyre jobban megszokjuk,"le tudunk jönni" a szerekről. Addig meg minden reggel Dr. Bende rendel.:) A lényeg,a negyedik nap 37km-t tettünk meg,az eredeti kiosztás szerint egy nap alatt mentünk két napot. Folyt.köv...

Zubiri-Zariquiegui

Előző este jött el nálunk a hátizsák szelekció ideje. Bende csapatvezető javaslatára,valamint azon egyszerű okból kifolyólag,hogy végig bírjuk nyomni a túrát,kénytelenek voltunk szűkíteni a zsák tartalmát. Kiszedtük amire úgy gondoltuk,hogy nincsen szükségünk,és szerda reggel a házinéni és barátunk a gugli segítségével (a házinéni  beszélt angolul,mi meg spanyolul) otthagytuk, visszafelé beugrunk érte. Így Máriának,ennek a (tényleg nagyon) kedves 70 plusszos hölgynek el tudtuk sütni Arnold kedvenc mondatát: "Hasta la vista, Baby!" 8-kor indultunk tovább, a mai nap viszont többet terveztünk,  a varázsszerek jótékony hatásának valamint annak,hogy "sokkal" hűvösebb volt ma,jobban és többet tudtunk gyalogolni. Persze a terep is segített benne.

Pamplonában sajna "lekéstük" a bikafuttatást,Úgyhogy csak két magyar "bika" poroszkált a nevezetes utcákon. A nap végén inkább csak vánszorogtak. De a mai nap mentünk 30 km-t,úgyhogy büszkék vagyunk magunkra. Kipróbáltuk,milyen gyorsan sikerül eső biztossá tenni magunkat,mert az utolsó etapon képet kaptunk róla milyen a spanyol hirtelen jött eső. Mai szállásunk teljesen korrekt "tömegszálló",egy kis étterem felett két szoba összesen 20 emberrel,két fürdővel,két WC-vel,plusz finom vacsorával. Meglátjuk,a mai nap szerzett,illetve maradt harci sérülések a csütörtöki napra mekkora távot engedélyeznek számunkra. A Jóistentől 25 fokot kérünk holnapra.

Roncenvalles-Zubiri

A második nap mondhatni gyógynap volt. A húzós első napot követően kedden reggel 7-kor egy kedves apáca (Jó reggelt Vietnám!!!!) felkiáltással ébresztett minket. (Na jó,nem, de a felkiáltásos ébresztés igaz :)) "Gyors " készülődést követően pont 8-órakor elindultunk. Láttuk azt a táblát (Santiago de Compostela 790 km) ahol nem is olyan régen egy elektromos bicikli "koptatta a talajt a celebvilágban."

A második napra nem terveztünk semmit. Addig mentünk,ameddig jólesett. Ez kedden 20km-t jelentett, úgy hogy többször pihentünk,sőt 15-17 óra között aludtunk is egy kellemes hűst adó fa alatt. (szieszta gyanánt,mert a nap kemény volt,mint a vídia :)) 18 óra magasságában odaértünk Zubiriba,ahol találtunk egy szuper szállást. Kétágyas szobák voltak,csak egy bökkenő volt,hogy 6 szobára volt 1 fürdőszoba. (Mire minden francia nő elkészül...) Miután sikerült bejutnunk a fürdőszobába, lemostuk magunkról az út porát,kivarrtuk egymás vízhólyagait. (Zoli ezúton is puszilja a magyar egészségügyben hősiesen helyt álló nővérkéit.)A plasztikai műtétet követően elmentünk vacsorázni,és viszonylag korán lefeküdtünk aludni,miután ismét előkerültek a varázskrémek,és varázsbogyók.

A hosszú autóút kifárasztott minket,ezért csak 10-kor tudtunk hétfőn elindulni Saint Jean Pied de Portból. Ez több szempontból is gáz volt,mert kemény terep a Pireneusok, valamint Roncevalles-ben a szállás 22-kor bezár. A "fotel" Camino-sok sok kényszerű pihenővel tarkított túrát tudtak maguk mögött. Az utolsó órában pedig már nem segített semmi,csak a fohász a Jóistenhez,hogy segítsen időben kikeveredni nekünk az erdőből,mert különben nem érünk oda 22-re Roncenvallesbe a szállásra. (21.50-re értünk oda). A szállás tele volt,úgyhogy az alagsorban kialakított teremben sikerült ágyat kapnunk. De legalább ágyban aludtunk. Előkerültek a varázskrémek és gyógyszerek,amikre igen nagy szükségünk volt.

Hosszú autóút után, vasárnap éjszaka megérkeztünk Saint Jean Pied de Portba. Az autóút végén nem éreztünk fáradtságot,köszönhetően a gyönyörű tájnak,ahol utaztunk. Közeledve a településhez,még sötétedés előtt megcsodálhattuk a természet szépségét. A késői érkezésnek "hála" túl sok választék nem volt szállás szempontjából,Úgyhogy egy szimpatikusnak tűnő már zárt ajtajú hotelbe csöngettünk be szállást keresve. Kivettük az apró hotel utolsó szabad szobáját,és miközben soraimat írom,lassan nyugovóra térünk,hogy holnaptól elkezdjük amiért idejöttünk. A tegnapi rövid autós alvás után mindenképpen szükségünk van egy kis ágyban alvásra,hogy holnap bírni tudjunk a Pireneusok magasságával.

Hogy egy francia  klasszikust (Pierre Richard) idézzek:" Még nem vagyok Nice-ban", még nem vagyunk Saint Jean Pied de Portba. Talán egy picit hosszabb ez az út a valóságban (2236 km) mint ahogy a térképen látszik. Mutatja ezt az a 3 óra alvás is,amit 03.00-tól 06.00-ig nyomtunk. Aztán "frissen,fitten" robogunk tovább. Most éppen Lyon környékén járunk. Reméljük,előbb mint utóbb célhoz érünk,hogy elkezdődjön az igazi túra.