Mintha csak tegnap lett volna az a pont  egy évvel ezelőtti pillanat, amikor késő este megérkeztünk Saint Jean Pied de Port-ba. Csak elég rágondolni, és képzeletben megint ott vagyunk a városkában, ahogy parkolóhelyet keresünk magunknak, majd ezután felfedeztük az esti fénybe úszó várost. Hihető vagy sem, nem múlt el nyomtalanul a tavalyi kaland. (Egyáltalán, hogyan is múlhatna el egy El Camino+Lourdes kombó? Szerencsére sehogy. Életünk végéig velünk lesz, a nehéz pillanatainkban erőt meríthetünk belőle.) Viszont pont ezért a kalandról és a zarándokútról idén sem szerettünk volna lemondani, úgyhogy új "kihívást" kerestünk magunknak. Persze a tavalyi évet nehéz überelni, de ez nem is volt cél. Így idén a választásunk a "magyar" El Camino-ra esett, úgyhogy augusztus elején ezt a 200 km-es távot fogjuk legyalogolni, a Normafától indulva egészen Lébényig. (2009 óta létezik ez a szakasz, így ha valaki elég elhivatott és nagyon sok szabadidővel rendelkezik, akkor most már Budapesttől is elgyalogolhat egészen Santiago de Compostela-ig.) A tavalyi Út tanulságait felhasználva minimál felszereléssel, kullancsoltással, viszonylag kicsi, könnyű zsákkal tervezünk. Hagyományainkhoz híven a lelki feltöltődés mellett nem fogjuk kihagyni a gasztronómiai részét sem a dolognak. Egy biztos pontunk már van a "gasztrocamino-s" részhez, mégpedig az Igmándi Sajtműhely. http://igmandisajtmuhely.webnode.com. A parenyica sajtjuk fenomenális, tapasztalni szoktam a havonta megrendezésre kerülő győri termelői piacon. De a "tetthelyen" lehetőségünk lesz megkóstolni a többi terméküket is. Aztán biztosan megkóstoljuk majd útközben a pannonhalmi levendulaszörpöt is.