6. nap
Győr-Lébény
Az előző napi este "terülj-terülj asztalkám" program nem viselte meg a csapatot, úgy tűnt, marad erő az utolsó napi etapra. Reggel a Lipóti pékségben reggelit vételeztünk, majd a közeli Tesco-ban a folyadékraktárakat töltöttük fel, és negyed kilenckor elindultunk meghódítani az utolsó kilométereket a lébényi Szent-Jakab templomig. A mai nap már csak egy hátizsákot vittünk, a nagyobb haladási sebesség lehetősége okán ezt a nemes feladatot önkéntes alapon én nyertem meg, mert így tuti elég vizünk volt Lébényig. :)
A mai szakasz közel 90%-a töltésen vezetett. Rövid pihenő keretében megnéztük a Radnóti emlékhelyet. (szégyen vagy sem, győriként egyszer sem voltam még ott eddig) A monoton töltésmenetet a 1-es út illetve az M1-es autópálya feletti illetve alatti áthaladás tette izgalmassá, valamint egy aranyos vörös szőrű mókus famászási bemutatója. Börcs magasságában tehenek legeltek a töltés oldalában. Töltésváltás után egy még unalmasabb, közel 8 km-es szakasz következett, egy pihenővel, ahol a beszélgetésen kívül úgy szórakoztattuk magunkat, hogy figyeltük az út melletti fehér köveken, mennyivel csökken a hátralévő út. A töltésről lekanyarodva az utolsó kilométereket betonúton tettük meg,
Lébény határában szembesülve az előző napi vihar erejével, ami abban mutatkozott meg, hogy a település előtti lovarda területén láttunk pár frissen kettétört fát, ami valószínűleg az előző este pusztításának következményei. Kb. a városhatártól negyedórányi gyalogolás után elértük a templomot. Tiszteletet parancsolóan magasodott a környékbeli házak között egy kis téren.(templom tér) Megtaláltuk a Látogatóközpontot, ahol pecsétet tudtunk kérni, valamint a Compostelánkat. Csakhogy,amikor odaértünk, a központ tök üres volt, az ajtó pedig nyitva. A kanapén női táska, a recepció asztalán mobiltelefon és euró, szabadon, gazda nélkül. Mint utólag kiderült, a kissé szeleburdinak tűnő, viszont nagyon kedves fiatal hölgy valószínűleg a nagy rohanásban, amit egy nyugdíjas csoport okozhatott, nem vette észre hogy, nem zárta be az ajtót. Szerencséjére éppen "jólelkű" zarándokok jártak arra, és nem a rossz arcú helyi betörőbanda. :) De minden jó, ja jó a vége, lett pecsétünk, Compostelánk is, és még a templomról is hallottunk egy rövid, érdekes előadást. Ezennel véget ért a "Magyar Camino" számunkra.
