A mai nap reggel miután felkeltünk,elmentünk egyet túrázni a francia Camino útvonalán. Ez egy kört jelentett a szállásunk körüli erdőben illetve visszafelé az úton. Túra közben találkoztunk két innen induló Camino-s hölggyel,aki kiérve a városból,mária eltévedtek. (picit hosszú az út innen Compostela-ig, úgyhogy izgultunk értük,megtalálták-e a helyes utat.) Miután visszaértünk,lemosakodtunk,majd délben a vendéglátónk meghívott minket egy nagyon színvonalas étterembe ebédelni. Az ebéd ma nem egy zarándokmenü volt,inkább hasonlított egy michelin csillagos étteremre. Az ételek nagyon finomak voltak,de külön ki kell emelni a sajttálat,ami egyszerűen szenzációs volt. Erről az egyről mertünk fényképet készíteni annak ellenére,hogy ilyen étteremben nem illik fényképezni az ételt. Az ebéd után a hölgy megmutatta nekünk a környéket,azon belül is két várat. (ha már a Loire völgyében vagyunk) A környék meglátogatásában a legnagyobb élményt nem is a táj,hanem az utazás jelentette. Képzeljen el mindenki egy Renault Scenic-et, benne két férfit,valamint egy nagyon kedves,szuper,életvidám,hihetetlen vitalitású 90-es éveit taposó hölgyet. Ha ez megvan,képzeljék el,hogy a kocsit igen sportosan vezették. Ja,és nem a Férfiak. A kocsiban senki sem aludt el. A hegyre futó,keskeny,ellenben beláthatatlan kanyarokkal tűzdelt,helyenként a jobb oldalán "enyhe" szakadékokkal tarkított úton gyakran hallatszott égbeszökő fohász az anyós ülésen helyet foglaló Zolitól. Hála Istennej,csak nagy ritkán jöttek szembe. Az egyik kastélynál egy lánccal volt Lezárva a kastélyhoz odavezető út. Ami sofőrnket cseppet sem érdekelte,és megkérte a Zolit,hogy akassza le a láncot,aki készségesen szállt ki a kocsiból,és vette le a láncot,hogy odavurulhassunk a kastély bejáratához. Ekkor már fogtuk a hasunkat a nevetéstől,és éreztk ma is lesz blogbejegyzés. Próbáltuk megfejteni a hosszú élet titkát, és arra jöttünk rá,hogy az akadályokat lendületből kell átvinni,nincsenek határok,vagy nem kell őket komolyan venni,egyéni mérlegelés mindenek előtt. Miután kellemesen elfáradtunk,délutáni szunyókába kezdtünk. Sikerült 7 után felriadnunk,majd ezt követően bementünk a városközpontba,szerettük volna megnézni a két sziklán égbemeredő helyi nevezetességet, a hihetetlen városképet adó piros Szűz Mária szobrot,karján a kis Jézussal,valamint a másik csúcson található román stílusú katedrálist. Mindezt Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén tettük,ami idén Ramadan végére esett, ez miatt utunkat gépfegyveres,golyóálló mellényes gárdisták biztosították. A belvárosban lézengő egy-egy turistára legalább fejenként négy öt gárdista jutott. Az egész belváros le volt zárva, a gyertyás felvonulás miatt. (Már megint,teljesen "véletlenül" voltunk jó helyen.)