Nagyon örülök, hogy sikerült végigjárnunk a a Szent Jakab út magyarországi szakaszát, azaz a "Magyar Camino-t". Az idei évi Útat nagy rákészülés nélkül, (pocakból :):):) ) akarom mondani izomból teljesítettük. Ez alapján megállapítottam, hogy ez kb. 200 km-es szakasz bármely fotel túrás számára is teljesíthető, főleg az iránymutató könyv 8 napos beosztása alapján, ahol egyik nap szem kell 30 km-nél többet gyalogolni. (ha valakinek van ennyi ideje,szabadsága) Minden "edzetlenségünk " dacára a napi 30 és 40 km közötti táv simán vállalható,amennyiben az Út egy hétnél nem tart tovább. Ezen a rövid szakaszon, még "erőltetett" menet esetén sem lehet nagyon maradandó sérüléseket szerezni, viszont jól lehet haladni. Egy hátrány, hogy az tájékoztatóul adott etapokon kívüli szakaszok megtétele esetén még nehezebb a szállás megszervezése, a tervezhetetlen napi táv miatt. Ez furcsa volt, annak tudatában, hogy tavalyi Útunk során nem számított mennyit mentünk egy nap, sohasem kellett félni attól hogy nem találunk szállást, csak az ár és a színvonal volt kérdéses. Sőt ha valaki nem a tervezett szakaszokat csinálta, annál nagyobb eséllyel talált szállást.  Bár tudjuk, hogy a hazai szakaszt lelkes önkéntesek tartják karban ( Szent Jakab baráti Kör), viszont arra érdemes lenne egy ici-picivel nagyobb energiát ráfordítani, hogy az erdős-rétes területeken időközönként a jól járhatóságot ellenőrizni kellene, esetleg egy kis korrekciót csinálni. ( egy jó fűkaszálással, vagy machete-vel. A Budakeszi szakaszon a második villanyoszlopnál balra lévő ösvénynél ez kifejezetten ildomos lenne.)

A pozitívuma a szakaszoknak, hogy a teljes út kis százalékában vezet betonos utakon, erre biztosan figyeltek az útvonal kitalálói a kinti tapasztalatok alapján.  

Megtettük az El Camino-n a francia utat, valamint a viszonylag új, "Magyar Camino-t". Jogosnak tűnhet a kérdés, Quo vadis peregrinos?

1. ez a legkönnyebb. A következő év "jutalom" zarándoklata, ha lehet egyáltalán így nevezni, a portugál út megtétele, Porto és Compostela között biciklivel. Ha minden összejön, akkor ezen az úton nem csak ketten megyünk végig a Zolival, mert úgy néz ki, a baráti társaságból több srác is kedvet kapott, főleg, hogy ez nem gyalogos dolog lesz,  hitből, kalandból, kinek-kinek mit jelenthet.

https://www.caminhoportosantiago.com/en/destination/caminhocentral/caminho-de-bicicleta-2/

2. Kettőnknek követendő lehet a Lébény-Saint Jean Pied de Port közötti út országonkénti szakaszokra való lebontása, és annak megtétele.

3. A Mária út megtétele

4. Az Országos Kéktúra

Mit adott a tavalyi illetve az idei Út? Alázatot, kitartást, akaratot, kompromisszumkészséget. Bárkinek az életében eljöhet a pillanat, hogy hívja az Út. Nem érdemes ellenállni. Érdemes kilépni a komfortzónából, a mindennapok darálójából, az egyre nagyobbra növő Mátrixból. Megtapasztalni mennyit bírunk? Sokkal többet,mint a szürke hétköznapjainkon, a számítógépek előtt görnyedve gondolnánk. 

Sokan, sok helyen írják, gondolják, hogy manapság divat lett az El Camino. Lehetséges. Viszont ilyen divatot érdemes követni. Miért? Mert divatból nem lehet több száz kilométert legyalogolni. Csak szívből.

6. nap

Győr-Lébény

Az előző napi este "terülj-terülj asztalkám" program nem viselte meg a csapatot, úgy tűnt, marad erő az utolsó napi etapra. Reggel a Lipóti pékségben reggelit vételeztünk, majd a közeli Tesco-ban a folyadékraktárakat töltöttük fel, és negyed kilenckor elindultunk meghódítani az utolsó kilométereket a lébényi Szent-Jakab templomig. A mai nap már csak egy hátizsákot vittünk, a nagyobb haladási sebesség lehetősége okán ezt a nemes feladatot önkéntes alapon én nyertem meg, mert így tuti elég vizünk volt Lébényig. :) 

A mai szakasz közel 90%-a töltésen vezetett. Rövid pihenő keretében megnéztük a Radnóti emlékhelyet. (szégyen vagy sem, győriként egyszer sem voltam még ott eddig) A monoton töltésmenetet a 1-es út illetve az M1-es autópálya feletti illetve alatti áthaladás tette izgalmassá, valamint egy aranyos vörös szőrű mókus famászási bemutatója. Börcs magasságában tehenek legeltek a töltés oldalában. Töltésváltás után egy még unalmasabb, közel 8 km-es szakasz következett, egy pihenővel, ahol a beszélgetésen kívül úgy szórakoztattuk magunkat, hogy figyeltük az út melletti fehér köveken, mennyivel csökken a hátralévő út. A töltésről lekanyarodva az utolsó kilométereket betonúton tettük meg,

Lébény határában szembesülve az előző napi vihar erejével, ami abban mutatkozott meg, hogy a település előtti lovarda területén láttunk pár frissen kettétört fát, ami valószínűleg az előző este pusztításának következményei. Kb. a városhatártól negyedórányi gyalogolás után elértük a templomot. Tiszteletet parancsolóan magasodott a környékbeli házak között egy kis téren.(templom tér) Megtaláltuk a Látogatóközpontot, ahol pecsétet tudtunk kérni, valamint a Compostelánkat. Csakhogy,amikor odaértünk, a központ tök üres volt, az ajtó pedig nyitva. A kanapén női táska, a recepció asztalán mobiltelefon és euró, szabadon, gazda nélkül. Mint utólag kiderült, a kissé szeleburdinak tűnő, viszont nagyon kedves fiatal hölgy valószínűleg a nagy rohanásban, amit egy nyugdíjas csoport okozhatott, nem vette észre hogy, nem zárta be az ajtót.  Szerencséjére éppen "jólelkű" zarándokok jártak arra, és nem a rossz arcú helyi betörőbanda. :)  De minden jó, ja jó a vége, lett pecsétünk, Compostelánk is, és még a templomról is hallottunk egy rövid, érdekes előadást. Ezennel véget ért a "Magyar Camino" számunkra.  

5.nap

Pannonhalma-Győr

A várható nagy meleg miatt korai indulást terveztünk,így 1/4 7-kor keltünk. A gyors készülést követően a plébánia alatti Pedró pékségben vettünk reggeli, és elindultunk. Pannonhalmáról Écsre vezetett az út,ahol a kisboltban csokit illetve kólát vételeztünk és mentünk tovább. Egy kis idő után az út bevitt egy szurdokos részre Győrújbarát irányába. Egy "technikai" szünet után találkoztunk két fiatal zarándokkal, akikkel egy darabig együtt gyalogoltunk.

Megálltunk Győrújbaráton a hűs fák alatt pihenni.A srácokkal kellemesen elbeszélgettünk,aminek legnagyobb érdeme az volt,hogy " észrevétlenül" jó tempót mentünk. Ennek köszönhetően délre már Ménfőcsanakon voltunk,ahol elköszöntünk a srácoktól. Az irodánkba hajtottunk,ahol már várt Ricsi. Együtt elmentünk ebédelni,ittunk egy finom kávét,majd elfoglaltuk a szálláshelyet. Kis pihenést követően a mai napot egy borbáros vacsorával "öntöttük" le. Reggel indulunk Lébény felé. Folytatása következik.

4.nap

Kisbér-Pannonhalma

Mai napunkat reggel 8-kor indítottuk Kisbéren. Az első körben Bársonyosra kellett eljutnunk. A faluba beérve leparkoltunk a templom hűs bejárata előtt, ellátmányt vételeztünk a boltban (kóla, tuc keksz, víz,sör). A rövid pihenőt követően elindultunk Tápszentmiklós felé. (az úton láttunk egy hatalmas vaddisznó csordát átfutni előttünk) A szakasz megtételét követően elfoglaltunk egy árnyékos padot, vizet és jégkrémet vettünk az abc-ben( ahol a boltos kislány nagyon aranyos volt:"kitartás, Pannonhalma már nincs messze."-mondta.

Zoli cipőt és zoknit tisztított, én addig picit "relaxáltam", majd mentünk tovább Táp felé. Tápon "táposok lettünk"(volna), de mire odaértünk a település egyetlen vendéglőjébe, kiderült, étlapjuk van, csak szakácsuk viszont már nincs. Probléma megoldva, maradt a szendvics ebédre. De az is a második boltban, mert az első bezárás alatt volt, az 5 házzal távolabbi konkurencia vette meg. (így alakulnak ki a monopóliumok:) A monopolista boltban ettünk szendvicset, majd továbbindultunk Pannonhalma irányába. Pontosan kb. 50 métert sikerült megtennünk, mert ahogy befordultunk a következő utcába, azzal a lendülettel le is heveredtünk az árnyékba,a rézsűre,és szundítottunk egy órát. Miután a sziesztát befejeztük (amit a kellemesen tűző nap indokolt) tényleg elindultunk Pannonhalma felé.

 De miért van valami megmagyarázhatatlan vonzása,aurája,isteni kisugárzása az ilyen utaknak? Itt rá egy példa. Bársonyoson találkoztunk egy kedves kis zarándok csapat "szervízkocsijával", akik révén végül is a mai este szálláshoz, és nagyon finom vacsorához jutottunk. (köszönet érte.) Mi ez,ha nem az isteni gondviselés? De pont ez a kis csapat lakott tegnap azon a kisbéri szálláson,ahol mi már nem találtunk magunknak helyet,csak pecsétet kaptunk. Tényleg milyen kicsi a világ.) Majd vacsora után egy rövid séta keretében tettünk egy villámlátogatást a közeli hangulatjavító üzemben,ahol a második körünkre már nem került sor,mivel kellő üzleti érzékről tett tanúbizonyságot téve lezárták a kasszát,és mivel ketten voltunk, félve egy esetleges 3 betűs mozaikszó alkalmazottainak trükkös ellenőrzési módszereitől, számla nélkül nem szolgáltak már ki minket. (még mindig jobb, ha adóellenőröknek néznek minket, mint egy meleg párnak.:))

Lassan eltesszük magunkat holnapra,hiszen a következő nap vár minket Győr. Valamint közel 30 kilométer,és Győr by night. :) Folytatjuk...

3.nap

Baj-Kisbér

A mai napon az első megállónk a tatai öreg tónál volt. Csodálatos látványt nyújtott a tó illetve a körülötte lévő partszakasz. Élményt okozott a híres platánfa alatt pihenni.

A következő résztáv Mocsa elérését jelentette,ahol a helyi bermudaháromszögben (templom,buszmegálló,bolt) "elveszett egy pici idő. A bolt melletti,hűs pad jó hely volt a boltban vásárolt tunning Eszközök elfogyasztására. (víz, kóla, sör, jégkrém, csoki) Miután véget ért az időfalók film "forgatása", elindultunk Nagyigmánd felé. Az M1-es felett áthaladva ( botjainkból próbált a Zoli egy pillanatra traffipax-ra hasonlító valamit összehozni) elsétáltunk a Nagyigmánd közeli szélpörgők mellett.

Nagyigmándra beérve tankoltunk a boltban, valamint megkerestük az Igmándi Sajtműhelyt egy kis "üzemlátogatásra". (eddig is örömmel vásároltam a termékeiket, és ajánlottam mindenkinek, de ezután sokkal nagyobb szívvel és lendülettel teszem ezt. Nagyon-nagyon finom.) A leírhatatlanul kedves vendéglátás után kaptunk egy kis helytörténeti bemutatót, majd Ete határában elköszöntünk egymástól. (úgy csináltuk,ahogy a régi zarándokok,akik "pihenésképpen" felkéretszkedtek az arra járó szekérre.) Az út tovább vezetett Kisbér felé,ahol a ránktelepedő sötét miatt,picit az egyik kanyarban "kisodródtunk", majd miután korrigáltuk az utat, beértük Kisbérre,ahonnan holnap reggel indulunk Pannonhalmára.

2.nap

Zsámbék-Baj

A mai napra az útikönyv leírása alapján,ami szerint Zsámbék és Mány közötti út szűk és keskeny ösvényen vezet , szúrós bokrokkal és magas fűvel benőve, úgy döntöttünk,hogy a tegnapi Dunakeszi-Páty közötti "járhatatlan" ösvény tapasztalatát leszűrve a tényleges indulást Mányról végeztük el.

Az első szakaszunk Vasztélyon át a tarjáni horgásztavakig tartott. Itt ettünk és pihentünk egy kicsit, gyönyörködve az út mindkét oldalán elterülő horgásztavakban,ahol is a nagyobbikon aranyos horgászházikók álltak. Majd ezt követően Tarján felé vettük az irányt. Tarjánban vizet vettünk,majd pecsétet kaptunk,és indultunk is tovább Vértestolna felé. Szerencsénkre innen az út egészen Vértestolna határáig erdőben vezet,Úgyhogy kellemes időben tudtunk gyalogolni. Vértestolnán felfedeztük a helyi abc-t, ahol ennivalót vételeztünk és a falu zarándok pihenőjén el is fogyasztottuk.

Ezt követően a Rotunda felé vettük az utunkat, amit réten és erdőn keresztül kellett megközelíteni, szintén olyan terepen, ahol érdemes lenne egy fűkaszával karbatartani az utat, mert a kaptatókon nehezen lehetett botot használni az elvadult természet miatt. A Rotundánál megejtett fotó és pihenőidőt követően Baj felé vettük az irányt. Az útat a baji kálvária csodás stációi szegélyezték. Mai utunk Baj településen ért véget, így ha nem baj,mondandóm is befejezem,Folytatás holnap,a tervek szerint Kisbérig. Aztán kiderül meddig jutunk. Egy biztos, a pihenő idők egyike mindenképpen az Igmándi Sajtműhelyben fog megtörténni, végigkóstolva a műhely finom termékeit.

1. nap

Normafa-Zsámbék

Tavaly,az El Camino után elhatároztuk, hogy az idei évben megcsináljuk a hazai Szent Jakab utat, vagyis a "Magyar Camino-t".

Erre 2009 óta van lehetősége a zarándokoknak. Nem teljesítménytúra, zarándokút, de azt gondol(om)tam, hogy jó tempót tudunk menni, ha már a felszerelésünk bejáratott, a zsákjaink "jóval" könnyebbek, mint tavaly. Idén nekem csak 30 literes a zsákom, ami viszont tele van, a Zolinak pedig 36 literes. viszont közel sincs tele. Úgy néz ki, most mindenki eltalálta a súlyozást.

Készült egy előzetes terv a szakaszokra, ami rögtön az elején a kukában landolt. Az első napi tervezett távnak a feléig jutottunk. Mondhatni, ember tervez, Isten végez. (ha már zarándoklaton vagyunk :)) Az történt ugyanis, hogy reggel a tervezett indulás idején Budapesten szakadt az eső. Mivel az Út nem arról szól, hogy rögtön teljesen elázunk, így meg kellett várnunk, amíg elállt az eső. Így az elképzelt reggel 8 körüli indulásból dél lett. Vagyis ma csak Zsámbékig jutottunk el. Az útikönyv eddig szuper, a jelzések is jól követhetőek, kivéve a Budakeszi-Páty útszakaszt.

Mivel nem szerettünk volna az út mellett gyalogolni, ezen a szakaszon az erdőt választottuk. Nem kellett volna. A bevezető ösvény járhatatlan volt, így alternatív utat kerestünk az erdőn keresztül, ami azt eredményezte, hogy jót dagonyáztunk az erdő mélyén, 4-szer kerítést másztunk (ebből két alkalommal kétszárnyú lelakatolt, zártszelvény kapun), és egyébként is úgy éreztük magunkat, mint Jancsi és Juliska az erdőben, mikor a madarak felcsipegették a jelzésként elszórt kenyérdarabokat. Szerencsére a vasorrú boszorkánnyal valamint a mézeskalács házikóval nem találkoztunk,viszont láttuk Bambit és barátait. Illetve Hallottuk kedves madarak énekét is.

Egyelőre megállapítható,hogy a brigád a tavalyihoz képest jobban bírta az első napot,igaz az is hogy a zsámbéki medence nem a Pireneusok. Holnap Folytatjuk utunkat, az update-elt terv szerint holnap a tatai várat kellene bevennünk, ami továbbra is 40 km körüli etapot jelent(ene). Ha holnap nem esik, a terv megvalósíthatónak tűnik. De majd meglátjuk..

A következő beosztás egy tervezett útirend, ez nagymértékben változhat, annak függvényében, hogy mennyire bírja a két fős csapat az adott napi utat. (természetesen a tervtől csak felfelé való eltérés lehetséges :)) Na akkor nézzük, hogyan szeretnénk megtenni az idei, hazai Caminot:

1.nap

Start : Normafa

Páty 13 km

Páty -Zsámbék 10 km

Zsámbék-Vasztély 11,5 km

Vasztély -Tarján: 10,8 km 

Első napi terv: 45,3 km

2.nap:

Tarján-Tata 20 km

Tata-Nagyigmánd 24 km

Második napi terv: 44 km

3.nap

Nagyigmánd Kisbér: 21,5 km

Kisbér-Pannonhalma: 28 km

Harmadik napi terv: 49 km

4.nap:

Pannonhalma-Győr 27 km

 5.nap

Győr-Lébény 30 km

Indulás: augusztus 7-én

Mintha csak tegnap lett volna az a pont  egy évvel ezelőtti pillanat, amikor késő este megérkeztünk Saint Jean Pied de Port-ba. Csak elég rágondolni, és képzeletben megint ott vagyunk a városkában, ahogy parkolóhelyet keresünk magunknak, majd ezután felfedeztük az esti fénybe úszó várost. Hihető vagy sem, nem múlt el nyomtalanul a tavalyi kaland. (Egyáltalán, hogyan is múlhatna el egy El Camino+Lourdes kombó? Szerencsére sehogy. Életünk végéig velünk lesz, a nehéz pillanatainkban erőt meríthetünk belőle.) Viszont pont ezért a kalandról és a zarándokútról idén sem szerettünk volna lemondani, úgyhogy új "kihívást" kerestünk magunknak. Persze a tavalyi évet nehéz überelni, de ez nem is volt cél. Így idén a választásunk a "magyar" El Camino-ra esett, úgyhogy augusztus elején ezt a 200 km-es távot fogjuk legyalogolni, a Normafától indulva egészen Lébényig. (2009 óta létezik ez a szakasz, így ha valaki elég elhivatott és nagyon sok szabadidővel rendelkezik, akkor most már Budapesttől is elgyalogolhat egészen Santiago de Compostela-ig.) A tavalyi Út tanulságait felhasználva minimál felszereléssel, kullancsoltással, viszonylag kicsi, könnyű zsákkal tervezünk. Hagyományainkhoz híven a lelki feltöltődés mellett nem fogjuk kihagyni a gasztronómiai részét sem a dolognak. Egy biztos pontunk már van a "gasztrocamino-s" részhez, mégpedig az Igmándi Sajtműhely. http://igmandisajtmuhely.webnode.com. A parenyica sajtjuk fenomenális, tapasztalni szoktam a havonta megrendezésre kerülő győri termelői piacon. De a "tetthelyen" lehetőségünk lesz megkóstolni a többi terméküket is. Aztán biztosan megkóstoljuk majd útközben a pannonhalmi levendulaszörpöt is. 

A mai nap reggel miután felkeltünk,elmentünk egyet túrázni a francia Camino útvonalán. Ez egy kört jelentett a szállásunk körüli erdőben illetve visszafelé az úton. Túra közben találkoztunk két innen induló Camino-s hölggyel,aki kiérve a városból,mária eltévedtek. (picit hosszú az út innen Compostela-ig, úgyhogy izgultunk értük,megtalálták-e a helyes utat.) Miután visszaértünk,lemosakodtunk,majd délben a vendéglátónk meghívott minket egy nagyon színvonalas étterembe ebédelni. Az ebéd ma nem egy zarándokmenü volt,inkább hasonlított egy michelin csillagos étteremre. Az ételek nagyon finomak voltak,de külön ki kell emelni a sajttálat,ami egyszerűen szenzációs volt. Erről az egyről mertünk fényképet készíteni annak ellenére,hogy ilyen étteremben nem illik fényképezni az ételt. Az ebéd után a hölgy megmutatta nekünk a környéket,azon belül is két várat. (ha már a Loire völgyében vagyunk) A környék meglátogatásában a legnagyobb élményt nem is a táj,hanem az utazás jelentette. Képzeljen el mindenki egy Renault Scenic-et, benne két férfit,valamint egy nagyon kedves,szuper,életvidám,hihetetlen vitalitású 90-es éveit taposó hölgyet. Ha ez megvan,képzeljék el,hogy a kocsit igen sportosan vezették. Ja,és nem a Férfiak. A kocsiban senki sem aludt el. A hegyre futó,keskeny,ellenben beláthatatlan kanyarokkal tűzdelt,helyenként a jobb oldalán "enyhe" szakadékokkal tarkított úton gyakran hallatszott égbeszökő fohász az anyós ülésen helyet foglaló Zolitól. Hála Istennej,csak nagy ritkán jöttek szembe. Az egyik kastélynál egy lánccal volt Lezárva a kastélyhoz odavezető út. Ami sofőrnket cseppet sem érdekelte,és megkérte a Zolit,hogy akassza le a láncot,aki készségesen szállt ki a kocsiból,és vette le a láncot,hogy odavurulhassunk a kastély bejáratához. Ekkor már fogtuk a hasunkat a nevetéstől,és éreztk ma is lesz blogbejegyzés. Próbáltuk megfejteni a hosszú élet titkát, és arra jöttünk rá,hogy az akadályokat lendületből kell átvinni,nincsenek határok,vagy nem kell őket komolyan venni,egyéni mérlegelés mindenek előtt. Miután kellemesen elfáradtunk,délutáni szunyókába kezdtünk. Sikerült 7 után felriadnunk,majd ezt követően bementünk a városközpontba,szerettük volna megnézni a két sziklán égbemeredő helyi nevezetességet, a hihetetlen városképet adó piros Szűz Mária szobrot,karján a kis Jézussal,valamint a másik csúcson található román stílusú katedrálist. Mindezt Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén tettük,ami idén Ramadan végére esett, ez miatt utunkat gépfegyveres,golyóálló mellényes gárdisták biztosították. A belvárosban lézengő egy-egy turistára legalább fejenként négy öt gárdista jutott. Az egész belváros le volt zárva, a gyertyás felvonulás miatt. (Már megint,teljesen "véletlenül" voltunk jó helyen.)