Ma meglepő dolog történt velünk. Megérkeztünk Le Puy en Valey-be. Kimentünk a piacra,ahol a Zoli ígért nekem egy nagyon jó olívabogyó árust. Na most,Kiderült,az árus nem volt kint a piacon a mai nap. (ünnep miatt) De ekkor ért minket a meglepetés,hogy lepillantva a Földre,itt is láttunk egy kagylós jelet. Merthogy innen indul az El Camino francia hosszított szakasza. Majd a következő csoda akkor ért minket,miután elmentünk egy rövid túrára az erdőben, és ott láttunk narancs nyilakat a kövekre festve. Házigazdánkat, Antoinette-t kérdezve Kiderült,hogy a ház előtti kis erdőben halad el az El Camino itteni szakasza. Hihetetlen,hogy még az Út után,hazafelé is kapunk rezgéseket,aminek bizonyosan van jelentése,mert ilyen dolgok talán nem  véletlenül történnek.

Az Út tervezése közben, ránézve a térképre,mindenképpen a tervekben szerepelt hazafelé indulva Lourdes érintése. Mivel elindultunk hazafelé,Lourdes is útba esett,így nem hagytuk,nem hagyhattuk ki. Este 7 körül értünk oda. A parkolás nem egyszerű abban a városban,hiszen rengetegen vannak,akik a "la grotte"-t keresik. Az elmúlt időszak francia eseményeinek köszönhetően rengeteg rendőr volt arrafelé,a bejáratnál Mindenkit megnézték. Amint belépünk a kerítésen belülre,és meglátjuk a bazilika épületét,az embert elönti valami melegség,valami hihetetlen jóleső érzés,ami a helyből sugárzik. A bazilika hatalmas,de mégis az egyszerűsége a lenyőgöző,nem a monumentalitása,ahogy a barlang felett magasodik. A barlangot,illetve a benne folyó forrást türelemmel lehet elérni,mert sokan állnak sorba. Illetve sokan tolókocsival,segítséggel jutnak el odáig,hogy látják a forrást,megérintik a barlang falát. Sokan ülnek a barlang előtt elhelyezett padokon. Furcsa,de ugyanakkor nagyon megható is hogy a hit mire képes. Este kilenckor a rózsfüzért imádkozták különböző nyelveken,majd egy több ezer főből álló fáklyás zarándokmenet vonult be a bazilika előtti térre.( Zoli barátom,aki már az astorgai katolikus öregek otthonában is kiakadt a liftben a Deutschland,Deutschland uber alles-t éneklő kis öregen ,itt is megjegyezte,hogy az a Krisztus nevű zsidó fiú ha itt lenne elmenekülne,a sok bálványimádó elöl.) A Camino során az mindenképpen elszomorító volt,hogy Leónban illetve Burgos-ban fizetni kellett,nem is keveset a templomok megtekintéséhez,ami néha elgondolkodtatja az embert. Szerencsére itt Lourdes-ban nem kellett fizetni a belépésért,ami örömteli,mert tényleg szomorú látni a hit "vámszedőit" sok vallási helyen. Egy biztos nem vagyunk egyformák,a hit mindenkinek mást jelent,de a lényeg,az embernek bármilyen formában is,de szüksége van hitre. mi is vittünk magunkkal palackokat,és töltöttünk a vízből. Majd miután kijöttünk, felgöngyölítettük Ariadné fonalát,és visszataláltunk a kocsihoz.

Most,így útólag "eláruljuk", hogy ez egy gasztrotúra volt valójában. Olyan jól sikerültek az ételek kiválasztása,hogy végül beértünk Compostela-ba. Amikor lehetőségünk volt,megkerestük a "helyi" helyeket,és nem a túrista látvány"pékségeket." Néha egész napos túra után,étlen-szomjan vártunk órákat,hogy a helyiek kedvenc helye szieszta után végre kinyisson. De minden esetben bebizonyosodott,hogy megérte a várakozás. A türelem finom ételeket terem.

Ugyanígy voltunk a hideg uzsicsomag összeállításakor is,hiszen olyan kis helyi hentes és sajtos helyeket találtunk,ahol szenzációs termékeket árultak,nagyon kedves kiszolgálás mellett. A hosszú túra alatt több régióján haladtunk át Spanyolországnak,és mindenhol megkóstoltukba helyi specialitásokat. Mindenhol nagyon finom ételekkel és kedsves kiszolgálással találkoztunk. A mangold- és a csicseriborsó leves nagy kedvence lett a Zolinak. Ne feledkezzünk meg a libamáj blockról, a báránybordáról,valamint az omlós borjúsültek különböző fajtáiról sem. Tehát aki az El Camino-ra adja a fejét,számolhat azzal,hogy a testi,lelki fájdalmak,szenvedések mellett egy nagy gasztronómiai csoda várja.

 Miután az Út alatt jópárszor a nehéz terepen a Sziámi Ennyi című száma hajtott át minket a nehézségeken,így azt gondoltuk, ez jó belépő lehet Compostela-ba.

Szóval az utolsó nap részleteiben. Talán a mai reggel készültünk el a legpatentebb módon. Valami lehetett a levegőben.:) Fél hétkor indultunk,tervek szerint a 12-es misére oda kellett érnünk. Korom sötétben indultunk, a bányászlánykák akarom mondani a bányászlámpák segítsége mellett. De nem csak mi ébredtünk korán,tele volt a (nem,nem,nem a kerek erdő) hanem az eukaliptusz erdő. Egész vicces a dologban,hogy mikor már az ember azt gondolja,hogy sima az út,mintha a Jóisten egy jót nevetne mindenkin. Az utolsó 20km-be bele van sűrítve kicsiben minden. Emelkedő,lejtő,köves út.betonút,egyenes út,kanyargós. Szerencsére akkora elánnal mentünk,hogy a jelzett időben beértünk a Compostela tábláig. Onnan még gyalogolni kellett a bazilikához,de mire leraktuk a zsákokat,akkor is maradt fél óránk. Szerencsénkre találkoztunk egy kedves magyar önkéntessel,Péterrel,aki mesélt a Bazilika történetéről. A meglepetés 12-kor ért minket,mert a biztonsági őr nem engedett be minket,mondván tele volt a bazilika. No de nem azért gyalogoltunk közel 800 km-t,hogy egy ilyen kis feladatot ne oldanánk meg. (hihetetlen nagy dolog volt bejutni a misére.) Akkor jön a magyar fifika,ha nem mehetsz be elöl,próbáld meg hátulról. Ott meg azért (a teljesen érthető módon) nem akart egy másik őr beengedni,mert az a kijárat volt. Viszont sok hülye turista folyamatosan jött ki, nem is a mise miatt mentek be a templomba. Én meg kint álltam a hátsó ajtó mellett,agyalva mit kell csinálni,a Zoli meg picit hátrébb a magyar önkéntessel beszélt. Többszöri kérés után,miután nem akart beengedni,mondtam neki,ha egy csomó ember a mise alatt kijön,akkor kettő csak bemehetne. Rámnézett,mondta várjak egy kicsit,( én közben már intettem a Zolinak) aztán abban a rövid pillanatban,amikor nem volt ott senki,intett a fejével,mi meg besurrantunk. Tudtam,hogy azon a misén nekünk bent kell lennünk. BENT IS VOLTUNK. Nem tudom leírni azt az érzést,amit bent éreztem a templomban. Azt át kell élni.

A mise után még volt egy dolgunk, át kellett ölelnünk Szent Jakab szobrát a főhajó mögött. Ha kimegyünk a templomból,az több órás plusz sorbanállást jelentett volna. Most a Zoli volt élelmes,mert volt egy kis lejárat,amit észrevett,és ott Közelebb jutottunk. De akkor még hátravolt egy ajtó,ahol az őr figyelt minket. Nagyon. De egy pillanatra a kintlévőkkel perlekedett,és mi ebben a pillanatban beosontunk a szenthez. Egy ölelés és már ott sem voltunk. (Köszi Zoli) Ezután elindultunk elkérni a compostelánkat. Kb.1 órás várakozás után meg ia kaptunk. Ezt követően egy parkban húsos és tonhalas pitét ettünk olivabogyóval,majd visszamentünk a bazilika környékére. Kiültünk a térre a meleg kőre és csak bámultuk az embereket. Majd apró emlékeket vásároltunk, és csak élveztük a megérdemelt semmit tevést. Ma este Compostela-ban alszunk és megkezdjük "hosszú és fáradalmas" menetelésünket hazafelé. Azt nem tudjuk,hogyan s miként jutunk el a kocsiig,majd mennyi idő alatt érünk haza,viszont a hazafelé út mindenképpen a spiritualitás extra lesz,mert a kocsitól (Pied de Port-tól) csak igen közel található Lourdes városa. Azt a barlangot,meg a benne csobogó vizet nekünk ia látnunk kell,mert eddigi Útunk során is megtapasztalhattuk,milyen csodák történnek az emberrel. Hogyan is mehetnénk el az a csoda mellett,amit Lourdes-nak hívnak? Sehogy. Annál,amit a hit ereje adni tud,nincs nagyobb és misztikusabb érzés.

Ma 10.19-kor megérkeztünk Santiago de Compostela-ba. Köszönjük mindenkinek,hogy szurkolt nekünk.

ENNYI.

:)))

Palas de Rei-Pedrouzo

Ma szintén korán indultunk, a mai is viszonylag hosszú napra lett számolva. Viszont a mai napon valami megfoghatatlan nyugodtság szállt meg minket,valószínűleg annak köszönhetően,hogy mind a ketten éreztük,most már nagyon közel járunk,hamarosan Compostela-ba érünk. Ennek a nyugodtságnak volt köszönhető,hogy már csak mosolyogtunk azon a ugrásszerűen megnövekedett "hordán",akikkel a mai nap találkoztunk. Nekik ez valami kirándulásféle,valami olyan,mint amikor mi kirándulunk otthon valamelyik túrista útvonalon,"az egymillió lépés" nyomán. Persze ettől mi nem lettünk boldogabbak,meg a zsákunk sem lett könnyebb,de már nem érdekel minket. Szépen kényelmesen tettük meg a mai napot,élveztük minden percét,még azt ia megengedtük magunknak,hogy megálljunk egy útmenti járnál,ahol a Zoli legurított egy peregrinos cerveza-t,én meg egy üdítőt. A nap második felében egy eukaliptusz erdőben gyalogoltunk,ami nagyon nagy hatással volt ránk. Csodaszép volt az erdő,hihetetlen nyugodtságot árasztott magából,ami átragadt ránk is. Megfigyeltük,hogy nem hallunk madárcsicsergést,sem egyéb állati mozgást ebben az erdőben. Csak a fák voltak,és a hihetetlen csend,ami itt egyáltalán nem volt nyomasztó. Az út ezen szakasza nem egy csúcsellátottságú boltok tekintetében,Úgyhogy a reggelim kívül a maradék szőlőcukrot ettük meg illetve egy-egy Magnum volt az energia estig. Szállást sem volt egyszerű találnunk, de miután sikerült,lepihentünk. Pihenés után elindultunk enni,de nem vonzott minket a turista éttermek csábítása,Úgyhogy bementünk egy virágüzletbe és megkérdeztük,ők hol esznek,ha étterembe mennek. Nagy nehezen megtaláltuk amit ajánlottak. Nem volt feltünő,mondhatni egy kocsma megtoldása volt,plusz csak 19-tól volt újra nyitva. Addig ettünk egy fél dinnyét,négy szelet főtt sonkával és vártuk a nyitást. Jól döntöttünk. Nem csak mi vártunk,hanem sokan mások is. De Megérte. Szenzációs csicseriborsó levest ettünk,kaptunk belőle repetát is,majd sült marhaszeletet kaptunk krumplival,utána pedig nagyon finom Santiago tortát kértünk. Nagyon jól esett az egész napos "koplalás"után,főleg a meleg leves. A vacsora után vettünk reggelit holnapra,és a szállásunkra mentünk. Felkészültünm a holnapi napra,és ha nem is úgy mint ahogy Jézus vonult be Jeruzsálembe,de mi is tiszta lélekkel szeretnénk átlépni Compostela határán,és megérkezni a holnap déli misére. Erre készülünk az elmúlt huszonvalahány napban. Folyt.köv. ...

Update: A sörben az volt a lényeg,hogy zarándoksör,ami a képeken jól fog látszani,amikor képszerkesztő kollégánk otthon mellékeli a képeket. Ezennel is köszönjük Attinak az otthoni távsegítséget,hogy az olvasók számára szemléletesebbé tehetjük a blogot. Mivel a blog telefonon készül,így szükség van segítségre a képek tekintetében. A tervek szerint,amikor hazaérünk,a képek kapnak szöveges kiegészítést,rendes gép segítségével. Más. Pont a vacsora közben beszélgettünk róla,hogy az Út,ha valaki a legelejéről kezdi el,Mostanra egyrészt fizikailag,de főleg lelkileg kimeríti az embert. Nincs pihenési,regenerálódási idő,mert a fájdalmak,nehézségek előjövetelekor még inkább tolná az ember a kilométereket előbbre,kockáztatva újabb fájdalmakat. Ördögi kör... De elmondható az is,hogy még a mi "gyors" sebességünk ellenére sem mentünk el az Út szépsége,lelkisége mellett,amit a rengeteg elkészített fotó is bizonyít.

gastrocamino

Samos-Palas de Rei

A mai nap korán indultunk,mert meleg időt jósolt a meteorológia. A szállásunkon 5.30-tól lehetett reggelizni,ami egy croissant és egy kávét jelentett. A hajnali galíciai táj nem igazolta vissza az előrejelzéseket,mert egészen Portomarin-ig szürkeszamarat játszottunk. (akik eltűnnek a ködben) Kb. 50 méteres látótávolság mellett haladtunk,majd mikor átmentünk Portomarinban a hídon,nem láttunk semmit a ködtől. Bent a városban már jobbak voltak a látási viszonyok, vettünk útravalót egy szupermarketben,de előtte lefényképeztük az Iglesia de San Nicolás templomot. Majd egyből indultunk tovább. Gonzárig emelkedett a terep. Gonzar előtt ettük meg a boltban vásárolt elemózsiát. Mai túránkat eredetileg Ventas de Neron-ig terveztük,de az Út ezen szakaszán található "zsúfoltság" miatt nem találtunk szállást. Így a mai napunk jóval hosszabb lett a tervezetnél,ezáltal jóval fárasztóbb is. Egészen Palas de Rei)ig voltunk kénytelenek gyalogolni,viszont itt is csak kis segítséggel,nagy szerencsével találtunk szobát. Mikor mentünk kifizetni a szobát,olyan finom illatok szálltak az étteremben a konyhából kifelé,hogy a Zoli mondta,maradjunk itt. Maradtunk. Egy kis családi étterem volt,ahol már kb. 25 ember részére előre terítettek,várva őket. A maradék két asztalból megkaptuk az étterem közepén lévőt,majd ezt követően egy olyan fenséges zarándokmenüt kaptunk,hogy az hihetetlen. Valószínűleg egy külön poszt készül róla tisztelegve a Wittman Fiúk étteremkritikái előtt. A vacsi után a szállásunkra mentünk egy kis sétát követően ami keretében megnéztük,és megörökítettük a spanyol naplementét. Holnap ismét korai indulást tervezünk,nagyon közel a "cél", szeretnénk minél hamarabb odaérni. Folyt.köv. ...

Ui.: A csodák,ami ezen az Úton történnek. Menet közben a Földön találtunk egy hálózsákot,amit felvettünk,és vittünk tovább hátha meglesz a gazdája. (ahogy a spanyol lányok tették a Zoli kalapjával.) Nem sokra rá egy fiatal leánycsapatot értünk utol,akik közül az egyik boldogan vette el tőlünk az (észre sem vette) elvesztett hálózsákot.

Linares-Samos

Ilyen korán még sohasem kaptam ajándékot. A Zolitól igen. Ugyanis a szülinapomra tekintettel a reggeli fél hatos ébresztőt el lehetett nyújtani hat óráig. Így a szokásos készülődést követően hétkor útnak indultunk.Rövid gyalogolás után a San Rouqe-hágóhoz értünk,ahol egy bronz zarándok a kalapját szorítva áll a szélben. Továbbhaladva találkoztunk egy kedves Erdélyi magyar leánnyal,aki Leónból indult. Ez egy kicsit megint felzaklatott, főleg 20 nap gyalogolás után.Viszont erre a Zoli mondott egy nagyon jót, hogy legyünk megengedők és engedjük el ezt a dolgot,hogy mások honnan indulnak, legyenek ők a mini caminosok, és mi meg foglalkozzunk azzal,hogy mi honnan indultunk,és hová szeretnénk eljutni közel 660km-el a lábunkban. Na, ezután mentünk tovább Triacastela felé. Fél 12-re értünk oda,majd miután nem találtunk nyitva tartó boltot,indultunk tovább. Ezzel csak az volt a baj, hogy az út következő szakaszán sem volt semmi,így fél háromra,mikor egy útszéli automatára találtunk,egy kólára fanyalodtunk,mert addig én egy banánt,a Zoli meg egy barackot evett,plusz nyomtunk szőlőcukrot,meg valamennyi kis megmaradt étcsokit. Így mire beértünk Samosba, már nagyon korgott a gyomrunk. (plusz este is gyümölcsöt ettünk,az egész napi hentesárú kaja után,Úgyhogy elég "fittek"voltunk ma.)

Samosban a VI. századi monostorral szemben találtunk szállást,egy patak partján (ahol a mini zuhatag miatt,lehet hogy Estére szükség lesz a füldugókra). A szállás elfoglalása után ettünk egy szülinapi zarándokmenüt, majd pihentünk egy nagyot. A születésnap zárásaként a monostor templomában eljutottunk a 20 órakor kezdődő misére. Mise után vettünk vizet meg csokit holnapra,meg ettünk egy jégkrémet vacsora gyanánt,és lassan lefekvéshez készülődünk, gyűjtjük az erőt a holnapi napra. Végezetül Zoli bölcs gondolatát szeretném megosztani kedves olvasóinkkal:

"Teljesen mindegy,mennyi idő alatt,mennyi utat teszünk meg, hogy milyen módon érünk oda,itt mindenki a maga útját járja,egyéni teljesítmények vannak,kérdés,hogy tudod érezni magad az adott pillanatban az úton,a sok nehézség ellenére,valamint hogy a   külső szépségek nem túl gyakoriak rajta. Tudunk és akarunk-e a szépségre hangolva minden pillanatában jól érezni magunkat,ráhangolódni az Útra."

gastrocamino

Villafranca del Bierzo-Linares

Ma reggel az 5-ös ébresztést sikerült 6 órára eltolni,így 3/4 hétkor sikerült elindulnunk. Nem is volt baj,mert az elmúlt napokhoz képest kifejezetten hűvös,szeles időnk volt,olyannyira,hogy a városból kifelé menet két pingvin integetett nekünk,meg a jégkockákat pöcköltem le a homlokomról izzadtságcseppek helyett. Picit nehezen találtuk meg a kivezető utat,de amikor a távolban a botok kopogását hallottuk a betonon,tudtuk,jó az irány. Jó darabon az út mellett vezetett az Út is,de szerencsére sokáig árnyékos terepen mentünk. Már a nap elején ledobtam a láncot,mert az elmúlt időszakhoz képest annyi ember volt az utakon,hogy az utat sem lehetett szinte látni. Mivel 200 km-én belül járunk,beindult a " kamu "caminosok hordája,mint Attila hunjai a római birodalom felé. Szar érzés látni,húsz nappal a lábunkban,hogy ez az operettnépség egy kis hátizsákkal tinci-táncizik Compostela felé. Na mindegy. (Vagyis dehogy mindegy,de egyrészt ezen változtatni nem tudunk,meg mi figyelünk csak magunkra,aztán mindenki azt csinál amit akar.)

Ami viszont nagyon jó volt,hogy a mai szakasz első részén édeskömény és mentaillat közepette sétáltunk. 13-14 km megtétele után,10 óra magasságában egy árnyékos padon megreggeliztük a tegnapi hentesáru maradékát. Továbbhaladva,La Faba faluba igyekeztünk,amit egy 3/4 órás meredek emelkedő leküzdése után el is értünk. A kútnál megpihentünk,ettünk egy jégkrémet,vizet vettünk,majd nekiindultunk a csúcsnak. Érdekes fejlemény volt,hogy miután vizet vettünk, tehenek jöttek inni a kúthoz,majd egy leány kicsit később a fejét mosta meg abban a vízben,amiből nem is olyan régen a tehenek ittak. Ő is tudomást szerzett róla,miután megmutattuk neki a képeket. :) A kis pihenő után nekiindultunk a csúcsnak,amit idővel sikeresen elértünk. Cebreiro települése volt a csúcson,egy mini skanzen szerű kis falu,ahol éppen hétvégi ünnepsorozat volt,emiatt az amúgy is frekventált kevés szállás teljesen foglalt volt. Így nem volt mit tennük,tovább kellett mennünk egy falut, ami még 3 km gyaloglást jelentett víz nélkül,mert az teljesen elfogyott. Linares-be beérve az út mellett találtunk egy új építésű szállást,ahol mi kaptuk meg az utolsó helyeket. Ugyanis az a sok zarándok,aki az előző településen kiszorult a szállásokról,mind itt keresett szállást magának. Így ma összesen kb. 35 km-t mentünk,és kb. 155 km-re vagyunk Compostela-tól.

Azért nehéz pontos adatot mondani mert ma reggel láttunk egy 200-as táblát,2 percre rá egy 187-t,majd délután a csúcs előtt egy 152,5-t,majd pár percre rá egy 160-t. Itt mintha picit többet ittak volna a földmérők a kelleténél. Mondjuk nézve a spanyol borokat,nem csodálkozom rajta. A mai nap negatív híre,hogy Zoli folytatta "kirohanását" a vásárlókat szivató" multik ellen.Ugyanis a 3 napja vásárolt TEVA top minőségű szandálja,használat közben egyszerűen elszakadt. Kiszakadt a pánt a talpból. Hihetetlen egy 115 eurós,csúcsmodellnek számító termék esetében,Úgyhogy megértem a Zoli idegességét. A pozitívum a dologban,hogy a szandál szakadt el,és nem a mester bokaszalagja. A garancia intézés alatt,amiben segített nekünk a kedves spanyol recepciós leány. Holnap Folytatjuk utunkat Compostela irányába,hiszen a város "lőtávolon belül" van,és lelki szemeim előtt a katedrális sziluettje lebeg. Folyt.köv. ...

Ui.: Magyar " kamu" caminosokkal is La Faba településen,egy fiúval meg az anyukájával,akik az utolsó 200km-t csinálják meg.

El Acebo-Villafranca del Bierzo

A "nászutas" szobában eltöltött kellemes éjszaka után 8 órát követően ébredtünk. Összeszedtük magunkat,majd lementünk reggelizni. Ez volt az első hely,ahol reggeli is járt a szobához. Igaz vega,de nem ez volt a fontos. Finom,frissen sütött,teljes kiőrlésű kenyeret kaptunk,vajjal,lekvárral,kávéval,frissen facsart narancslével. Egy német házaspárral reggeliztünk,ők nem zarándokok voltak,hanem körutaztak Spanyolországban. A reggeli után összecsomagoltunk, lekezeltük a lábainkat,és elindultunk Ponferrada felé,amin csak át szerettünk volna utazni,ahogy a többi nagyvároson. Mivel a szállásunktól nem ment busz a városon keresztül,elindultunk gyalog, az előváros felé. A közeledő autókat megpróbáltuk lestoppolni,ami a Zolinak sikerült tökéletesen,gondolom a sofőr nem akarta összetörni a kocsiját azzal,hogy elüti. Viccet félretéve egy aranyos pár vett fel minket,akik egy örökbefogadott kínai kislánnyal,valamint két kutyával utaztak. Így sikerült átverekdni magunkat az elővároson,meg a nagyvároson is. Az autóbusz állomásnál elbúcsúztunk tőlük,én a magammal hozott kislabdát a cuki kisasszonynak adtam,aminek nagyon megörült.

A legközelebbi busszal Villafrancába mentünk,kikerülve Ponferrada másik oldalán a város peremkerületeit. A teli buszon csak zarándokok utaztak. :) Villafrancában egy régi kolostorból kialakított épületben találtunk szállást. Pihentünk egyet,majd sétáltunk egy kört a csodaszép régi épületekkel teli belvárosban. Mivel szieszta volt,minden zárva tartott kivéve az éttermek. Az ebédünk két mini magnum volt, majd megbeszéltük,hogy vacsorázni lejövünk egy zarándok menüre. Este el is indultunk, de út közben egy hihetetlen hentesüzletbe botlottunk. A szemünk és az orrunk el lett csábítva,Úgyhogy a zarándok menü dobva lett,helyette többfajta finomságot vásároltunk, a hentesáru mellé finom sajtot ia vettünk, meg vettünk egy üveg bierzo-t. Amit a tulaj (aki a bort termelte) ajánlott,aki éppen ott volt a boltban. A szemközti boltban vettünk kenyeret,meg paradicsomot és meg ia  a vacsink,meg a holnapi reggelink is. Kell is az erő mert holnap újabb csúcstámadásra készülünk. Folyt.köv. ...