Most,így útólag "eláruljuk", hogy ez egy gasztrotúra volt valójában. Olyan jól sikerültek az ételek kiválasztása,hogy végül beértünk Compostela-ba. Amikor lehetőségünk volt,megkerestük a "helyi" helyeket,és nem a túrista látvány"pékségeket." Néha egész napos túra után,étlen-szomjan vártunk órákat,hogy a helyiek kedvenc helye szieszta után végre kinyisson. De minden esetben bebizonyosodott,hogy megérte a várakozás. A türelem finom ételeket terem.

Ugyanígy voltunk a hideg uzsicsomag összeállításakor is,hiszen olyan kis helyi hentes és sajtos helyeket találtunk,ahol szenzációs termékeket árultak,nagyon kedves kiszolgálás mellett. A hosszú túra alatt több régióján haladtunk át Spanyolországnak,és mindenhol megkóstoltukba helyi specialitásokat. Mindenhol nagyon finom ételekkel és kedsves kiszolgálással találkoztunk. A mangold- és a csicseriborsó leves nagy kedvence lett a Zolinak. Ne feledkezzünk meg a libamáj blockról, a báránybordáról,valamint az omlós borjúsültek különböző fajtáiról sem. Tehát aki az El Camino-ra adja a fejét,számolhat azzal,hogy a testi,lelki fájdalmak,szenvedések mellett egy nagy gasztronómiai csoda várja.