Linares-Samos
Ilyen korán még sohasem kaptam ajándékot. A Zolitól igen. Ugyanis a szülinapomra tekintettel a reggeli fél hatos ébresztőt el lehetett nyújtani hat óráig. Így a szokásos készülődést követően hétkor útnak indultunk.Rövid gyalogolás után a San Rouqe-hágóhoz értünk,ahol egy bronz zarándok a kalapját szorítva áll a szélben. Továbbhaladva találkoztunk egy kedves Erdélyi magyar leánnyal,aki Leónból indult. Ez egy kicsit megint felzaklatott, főleg 20 nap gyalogolás után.Viszont erre a Zoli mondott egy nagyon jót, hogy legyünk megengedők és engedjük el ezt a dolgot,hogy mások honnan indulnak, legyenek ők a mini caminosok, és mi meg foglalkozzunk azzal,hogy mi honnan indultunk,és hová szeretnénk eljutni közel 660km-el a lábunkban. Na, ezután mentünk tovább Triacastela felé. Fél 12-re értünk oda,majd miután nem találtunk nyitva tartó boltot,indultunk tovább. Ezzel csak az volt a baj, hogy az út következő szakaszán sem volt semmi,így fél háromra,mikor egy útszéli automatára találtunk,egy kólára fanyalodtunk,mert addig én egy banánt,a Zoli meg egy barackot evett,plusz nyomtunk szőlőcukrot,meg valamennyi kis megmaradt étcsokit. Így mire beértünk Samosba, már nagyon korgott a gyomrunk. (plusz este is gyümölcsöt ettünk,az egész napi hentesárú kaja után,Úgyhogy elég "fittek"voltunk ma.)
Samosban a VI. századi monostorral szemben találtunk szállást,egy patak partján (ahol a mini zuhatag miatt,lehet hogy Estére szükség lesz a füldugókra). A szállás elfoglalása után ettünk egy szülinapi zarándokmenüt, majd pihentünk egy nagyot. A születésnap zárásaként a monostor templomában eljutottunk a 20 órakor kezdődő misére. Mise után vettünk vizet meg csokit holnapra,meg ettünk egy jégkrémet vacsora gyanánt,és lassan lefekvéshez készülődünk, gyűjtjük az erőt a holnapi napra. Végezetül Zoli bölcs gondolatát szeretném megosztani kedves olvasóinkkal:
"Teljesen mindegy,mennyi idő alatt,mennyi utat teszünk meg, hogy milyen módon érünk oda,itt mindenki a maga útját járja,egyéni teljesítmények vannak,kérdés,hogy tudod érezni magad az adott pillanatban az úton,a sok nehézség ellenére,valamint hogy a külső szépségek nem túl gyakoriak rajta. Tudunk és akarunk-e a szépségre hangolva minden pillanatában jól érezni magunkat,ráhangolódni az Útra."
gastrocamino
