Moratinos-Reliegos

Az időjárás jelentés alapján,miszerint a mai napra csak 27 fokot mondott körzetünkben,valamint a kimerítő nap miatt,illetőleg Bende csapatvezető a hajnali 4-kor látott villámlásnak köszönhetően (a flash-ek a természet által születtek,nem valami tudatmódosító hatására :))a reggeli indulás tekintetében engedményeket tett. Így a reggel 5 órás ébredés hat órára nőtt,az indulás pedig 7-kor történt. 9-re Sahagúnban voltunk ahol egy gyors vacsoramaradék illetve két narancs elfogyasztása képezte a reggelinket. A város központjában magunkhoz vettük a kóla mandulás csoki kombót,mint a második szakasz üzemanyagát,és tovább indultunk. Calzada del Coto-nál ketté vált az út,ahol mi a klasszikus utat választottuk. Menet közben a zsákomról leesett valahol a Zoli kalapja. Ez akkor derült ki,amikor újból fel akarta venni. Na,irány visszafelé,amikor óriási meglepetésünkre 3 spanyol lány jött velünk szembe,akik hozták a kalapot. Valahol megtalálták, felvették aztán azt gondolták,később,ha utolérik a gazdáját,visszaadják neki. Ezen szerencsének köszönhetően csak pár lépést tettünk meg visszafelé. (hát ilyen csodák történnek ezen az úton. :))

Egészen El Burgo Ranero-ig meneteltünk egyhuzamban,ahol fél háromkor betértünk ebédelni egy helyiek által sűrűn látogatott vendéglőbe. Mivel itt kardiológus nem rúg labdába,négy óra után indultunk tovább egy kemény szakaszra,ahol a legközelebbi település 13 km-nyi járásra volt. Ezen a szakaszon picit belassultunk,Zoli több ambuláns műtétet elvégzett magán (szerencsére mind a láb környékére koncentrálódott) együttérző asszisztenciám mellett. Így lett az hogy a nap ma nekünk este fél kilenckor ért véget,Úgyhogy a mai napi mottónk (Tarantino Alkonyattól pirkadatig műve után szabadon): Pirkadat-tól Alkonyatig. Egy maratoni 42 km-es gyaloglás után sikerült egy bár hátsó udvarában szállást találnunk,pizzaszeletnyi vacsora után lefekszünk,és készülünk a holnapi napra, Leónban. Folyt.köv. ...