Palas de Rei-Pedrouzo
Ma szintén korán indultunk, a mai is viszonylag hosszú napra lett számolva. Viszont a mai napon valami megfoghatatlan nyugodtság szállt meg minket,valószínűleg annak köszönhetően,hogy mind a ketten éreztük,most már nagyon közel járunk,hamarosan Compostela-ba érünk. Ennek a nyugodtságnak volt köszönhető,hogy már csak mosolyogtunk azon a ugrásszerűen megnövekedett "hordán",akikkel a mai nap találkoztunk. Nekik ez valami kirándulásféle,valami olyan,mint amikor mi kirándulunk otthon valamelyik túrista útvonalon,"az egymillió lépés" nyomán. Persze ettől mi nem lettünk boldogabbak,meg a zsákunk sem lett könnyebb,de már nem érdekel minket. Szépen kényelmesen tettük meg a mai napot,élveztük minden percét,még azt ia megengedtük magunknak,hogy megálljunk egy útmenti járnál,ahol a Zoli legurított egy peregrinos cerveza-t,én meg egy üdítőt. A nap második felében egy eukaliptusz erdőben gyalogoltunk,ami nagyon nagy hatással volt ránk. Csodaszép volt az erdő,hihetetlen nyugodtságot árasztott magából,ami átragadt ránk is. Megfigyeltük,hogy nem hallunk madárcsicsergést,sem egyéb állati mozgást ebben az erdőben. Csak a fák voltak,és a hihetetlen csend,ami itt egyáltalán nem volt nyomasztó. Az út ezen szakasza nem egy csúcsellátottságú boltok tekintetében,Úgyhogy a reggelim kívül a maradék szőlőcukrot ettük meg illetve egy-egy Magnum volt az energia estig. Szállást sem volt egyszerű találnunk, de miután sikerült,lepihentünk. Pihenés után elindultunk enni,de nem vonzott minket a turista éttermek csábítása,Úgyhogy bementünk egy virágüzletbe és megkérdeztük,ők hol esznek,ha étterembe mennek. Nagy nehezen megtaláltuk amit ajánlottak. Nem volt feltünő,mondhatni egy kocsma megtoldása volt,plusz csak 19-tól volt újra nyitva. Addig ettünk egy fél dinnyét,négy szelet főtt sonkával és vártuk a nyitást. Jól döntöttünk. Nem csak mi vártunk,hanem sokan mások is. De Megérte. Szenzációs csicseriborsó levest ettünk,kaptunk belőle repetát is,majd sült marhaszeletet kaptunk krumplival,utána pedig nagyon finom Santiago tortát kértünk. Nagyon jól esett az egész napos "koplalás"után,főleg a meleg leves. A vacsora után vettünk reggelit holnapra,és a szállásunkra mentünk. Felkészültünm a holnapi napra,és ha nem is úgy mint ahogy Jézus vonult be Jeruzsálembe,de mi is tiszta lélekkel szeretnénk átlépni Compostela határán,és megérkezni a holnap déli misére. Erre készülünk az elmúlt huszonvalahány napban. Folyt.köv. ...
Update: A sörben az volt a lényeg,hogy zarándoksör,ami a képeken jól fog látszani,amikor képszerkesztő kollégánk otthon mellékeli a képeket. Ezennel is köszönjük Attinak az otthoni távsegítséget,hogy az olvasók számára szemléletesebbé tehetjük a blogot. Mivel a blog telefonon készül,így szükség van segítségre a képek tekintetében. A tervek szerint,amikor hazaérünk,a képek kapnak szöveges kiegészítést,rendes gép segítségével. Más. Pont a vacsora közben beszélgettünk róla,hogy az Út,ha valaki a legelejéről kezdi el,Mostanra egyrészt fizikailag,de főleg lelkileg kimeríti az embert. Nincs pihenési,regenerálódási idő,mert a fájdalmak,nehézségek előjövetelekor még inkább tolná az ember a kilométereket előbbre,kockáztatva újabb fájdalmakat. Ördögi kör... De elmondható az is,hogy még a mi "gyors" sebességünk ellenére sem mentünk el az Út szépsége,lelkisége mellett,amit a rengeteg elkészített fotó is bizonyít.
gastrocamino
