Astorga- El Acebo

Győzelem! Az apácák áldásos tevékenységének köszönhetően a Zoli lába indulásra készen állt,míg "minden más tagunk" lankadt volt. Na jó,viccet félre téve,hatásos volt a pihenés,meg a szandál vétel,reggel 7.39-kor "szomorúan" hagytuk el a nyugdíjasotthon rehab részlegét. A mai előzetes terv 25 km volt, majd pihenés. Na sok minden történt,csak ez nem. A Zoli 15 km-nél kiállt a boxba kerékcserére (lecserélte a szandált cipőre) 20 km-nél felszakadt a sebe, hosszabb javítás a futóművön. Majd 25km-nél Kiderült,hogy nincs hely a boxokban,(tele voltak a szállások),de Zotyó mester szerzett volna szállást egy kedves olasz leány segítségével,ahol szó szerint a Földön alhattunk volna,mert nincs polifoam-unk, a Zolinak hálózsákja sem,köszönhetően a drasztikus súlycsökkentésnek.

Úgyhogy nem hátra,hanem előre,nekiindultunk a következő 11 km-es szakasznak,aminek én nagyon örültem,de nem mertem mondani a Zolinak,mert 25-ben állapodtunk meg,és úgy voltam vele,ha ennyit eljön,az tök szuper. Na mindegy, nekiindultunk a következő etapnak. Az igazsághoz tartozik,hogy nap közben egész kellemes kirándulóidőnk volt,kevés napsütéssel,de mire jobban kisütött a nap, békakirályfink beszólt,inkább egy kis eső legyen,mint a napsütés,és képzeljétek el mi történt, felértünk a hegyre,elkezdett esni az eső. Mondtam is neki,ha hazaérünk,nem tudom honnan,de szerzek egy befőttes üveget,amibe belefér,meg teszek bele egy létrát,aztán jósolhatja az időt egész nap. :) Szerencsére tényleg csak egy kis eső esett, aztán elállt, szerencsénkre száraz lábbal tudtunk lejönni a hegyről. Nekem lefelé menet sikerült beleszaladnom egy hegyes kőbe,ami megsértette a balközép ujjam körmét,így a kislábujj körmének elvesztése után,két másik köröm ragtapasszal van odaerősítve,hogy rajtamaradjon az ujjaimon.(valszeg otthon szükségem lesz egy műkörmös szponzorra. :))

A hátralévő három hegy közül egy már megvan. Mikor lejöttünk a hegyről , beértünk El Acebo városkába. Egy szenzációs,feng shui szállást találtunk, ahol megkaptuk a nászutas szobát,szivecskés párnákkal,stb. Igazán mulatságos. A szoba elfoglalása után elmentünk enni egy peregrinos menüt,ami igazán jól esett,mert az elmúlt napokban csak hideget ettünk. (A nap eseményeihez hozzátartozik,hogy amíg mentünk addig tudtam menni,viszont amint a szállásnál megálltunk,onnan a vacsorahelyig alig bírtam elvánszorogni,annyira bekattant a térdem.)A vacsora után "hazaszaladtunk",leültünk egy picit a belső udvarban,majd nekikezdtünk az esti lefekvéshez készülődéshez. (fürdés,futómű javítás,egyebek) Holnap kapunk reggelit a szálláson, majd utána megyünk tovább. Folyt.köv. ...

gasztro camino

Astorga Relax day

Annyira élveztük a nyugdíjas otthon szeretetét,hogy úgy éreztük,mindenképpen el kell töltenünk itt még egy napot. Főleg a Zoli lába ragaszkodott az ágynyugalomhoz. Na a viccet félretéve,valószínűleg mostanra jött ki olyan fájdalom,ami abból keletkezhetett,hogy pár nap túltoltuk a napi szakaszt. A Zoli lába viszont tényleg bejelzett,(nem fért bele a cipőbe) méghozzá annyira,hogy mindenképpen pihenéssel töltöttük el a mai napot. Hiszen a leóni elvben pihenőnapon sem pihentünk,csak zsák nélkül gyalogoltunk a városban. Úgyhogy ma a pihenésé volt a főszerep.

Megmondom őszintén,az én lábaim sem "sírtak",hogy megálltunk. Egyedül a lelkem sajgott egy kicsit,mert elvesztegetett napnak éreztem ezt a mai napot,ugyanakkor megértettem a Zoli indokait a pihenéssel kapcsolatban. Szóval ma délelőtt mentem elrendezni a plusz napot. Amúgy az idősek jó fejek,némelyik beszél angolul,és kedvesen el tudtunk beszélgetni. Dél körül "elrohantam" a tourist office-ba,megkérdezni merre van túrabolt,meg vettem ebédre húsos pitét. Majd tovább pihentünk,aztán fél hétkor elcsattogtunk a túraboltba,a Zoli futóművet cserélt (vett egy TEVA szandált). Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk,összekészülődtünk,és lefekvéshez készülődünk,bízva a Jóisten segítségében,hogy holnap reggel újult erővel tovább tudunk indulni. Folyt.köv. ...

Villar de Mazarife-Astorga

Bár a tegnapi napra pihenést terveztünk,összességébe nem jött össze,hiszen egész nap Leónban voltunk,így nagyon pihenni nem tudtak a lábaink. Ennek megfelelően csak 6-ra állítottuk az órát,és közel egy óra kellett ahhoz,hogy elinduljunk. 7-kor Elindult a mai nap,ami egy laza 6 km-es egyenes betonos szakasszal kezdődött. Valamit érezhetnek rajtunk a dögevők,mert séta közben már a keselyűk kötöttek felettünk. (na jó,nem egy keselyű,hanem egy egerészölyv volt). Két óra séta után,egy rövid pihenőt követően folytattuk utunkat,és közben változott a táj.

Egy sás mellett haladtunk el,mikor békakuruttyolást hallottunk. A Zoli visszabrekegett nekik,és a békák válaszoltak a Zolinak. Itt szeretném kérni annak a hercegnőnek a jelentkezését,aki csókjával a rusnya békát csodaszép Zoltán herceggé változtatta. Villares de Obrigó-tól emelkedni kezdett a felszín,ami újdonságot jelentett az elmúlt napok fennsíkon töltött egyenes útjaihoz képest. Miután egy hosszú emelkedő szakasz után elértük a tetőt,ráláttunk mai uticélunkra, Astorga-ra. Először az elővárosán mentünk keresztül,ahol nem álltunk meg egy szállásnál. Talán hiba volt,mert bent a városban nagyon drágák a szállások. Végül egy egyházi üzemeltetésű nyugdíjasház vendégszobáját vettük ki. Próbálunk pihenni,holnap elkezdünk meghódítani egy csúcsot,de előtte tervezünk aludni,mert a csúcs után viszonylag messze van szállás,az pedig holnap túl nagy táv lenne nekünk. Ma 32 km-t mentünk. A holnapi tervezett táv,így a csúcs előtti megállással 25 km lesz. Folyt.köv. ...

Ui. Népes állatsereg él a vidéken. Egerészölyv,gólya,béka,csiga (házas és nélküli), macska. Ami feltűnő volt még gyaloglás közben,hogy mennyire tárolják a vizet. Mindenhol kis csatornák,tározók,gátak találhatóak.

Reliegos-Villar de Mazarife

A mai nap nagy szerencséje volt,hogy tegnap elértük León agglomerációját,és így kihasználtuk az útikönyv által adott lehetőséget,hogy az ipari zónákat átbuszozzuk. Jól is jött a mai gyógynap,mert az elmúlt napot "picit" túltoltuk azzal a maratoni szakasszal. Arra a fájdalomra és a szenvedésre ami itt az embert (és főleg a lábát) éri,még a Bende féle "doppinglabor" sem készült fel,Úgyhogy figyelnünk kell a szintetikus kapacitásra,mivel még három kemény szakasz is vár ránk az út során.

Szóval kellett a mai "pihenőnap". Amit azzal kezdtünk,hogy lestoppoltunk egy orosz asztalos srácot,aki elvitt minket a buszmegállóig,ahonnan ment a busz Leónig. A buszpályaudvar semmiben sem különbözik egy hazai buszállomástól,illetve annak restiétől. A Zoli szóba elegyedett egy már reggel "merev" taggal,aki annyira lassan és tagoltan beszélt spanyolul,hogy az is megértette aki egy kukkot se beszél a nyelvükön. Én addig felmértem,honnan indul a busz. Fellépve a buszra több ismerős arc köszönt ránk, sok zarándok buszozott. Köztük egy aranyos olasz fiatal pár,akik tegnap megelőztek minket reggel,de mivel messzebb mentünk,így ők egy távolabbi településről jöttek a busszal. Beérve Leónba,leraktuk a zsákokat egy csomagmegőrzőbe,és elindultunk a katedrális felé,"iszonyatos" sebességgel. Közben a Zoli megjavíttatta eltört szemüvegét, vettünk még Voltarent, illetve tízóraiztunk egy parkban. (kifli,sajt,sonka,húsos lepény,oliva)

Utána eljutottunk a katedrálisba,(közben megint összefutottunk az olaszokkal,hiszen olyan kicsi ez a 200 ezres város :)) de pecsétet nem kaptunk,mert közben szieszta lett. Így vártunk 4-ig egy parkban,ahol egy jót pihentünk,fekve a park betonszegélyein,az árnyas fák alatt. A pecsétet megszerezve a katedrális melletti múzeumból,elindultunk visszafelé,majd vacsora vásárlása után a buszmegállóban kinéztük,melyik busz visz ki minket az agglomerációból. A busz 7-kor indult, és miután megérkeztünk a célállomásunkra,gyorsan szállást kerestünk, vacsoráztunk,és jelenleg lefekvéshez készülünk,mert a holnapra várható melegre való tekintettel megint kénytelenek vagyunk korán indulni. Folyt.köv. ...

Moratinos-Reliegos

Az időjárás jelentés alapján,miszerint a mai napra csak 27 fokot mondott körzetünkben,valamint a kimerítő nap miatt,illetőleg Bende csapatvezető a hajnali 4-kor látott villámlásnak köszönhetően (a flash-ek a természet által születtek,nem valami tudatmódosító hatására :))a reggeli indulás tekintetében engedményeket tett. Így a reggel 5 órás ébredés hat órára nőtt,az indulás pedig 7-kor történt. 9-re Sahagúnban voltunk ahol egy gyors vacsoramaradék illetve két narancs elfogyasztása képezte a reggelinket. A város központjában magunkhoz vettük a kóla mandulás csoki kombót,mint a második szakasz üzemanyagát,és tovább indultunk. Calzada del Coto-nál ketté vált az út,ahol mi a klasszikus utat választottuk. Menet közben a zsákomról leesett valahol a Zoli kalapja. Ez akkor derült ki,amikor újból fel akarta venni. Na,irány visszafelé,amikor óriási meglepetésünkre 3 spanyol lány jött velünk szembe,akik hozták a kalapot. Valahol megtalálták, felvették aztán azt gondolták,később,ha utolérik a gazdáját,visszaadják neki. Ezen szerencsének köszönhetően csak pár lépést tettünk meg visszafelé. (hát ilyen csodák történnek ezen az úton. :))

Egészen El Burgo Ranero-ig meneteltünk egyhuzamban,ahol fél háromkor betértünk ebédelni egy helyiek által sűrűn látogatott vendéglőbe. Mivel itt kardiológus nem rúg labdába,négy óra után indultunk tovább egy kemény szakaszra,ahol a legközelebbi település 13 km-nyi járásra volt. Ezen a szakaszon picit belassultunk,Zoli több ambuláns műtétet elvégzett magán (szerencsére mind a láb környékére koncentrálódott) együttérző asszisztenciám mellett. Így lett az hogy a nap ma nekünk este fél kilenckor ért véget,Úgyhogy a mai napi mottónk (Tarantino Alkonyattól pirkadatig műve után szabadon): Pirkadat-tól Alkonyatig. Egy maratoni 42 km-es gyaloglás után sikerült egy bár hátsó udvarában szállást találnunk,pizzaszeletnyi vacsora után lefekszünk,és készülünk a holnapi napra, Leónban. Folyt.köv. ...

Villamentero de Campos-Moratinos

A mai nap a határfeszegetésekről Szólt. Reggel szintén sikerült 4.30-kor kelni,de picit elszöszmötöltem az időt,így csak 5.10-kor tudtunk indulni,amivel igencsak feszegettem Bende csapatvezető idegeinek határait. De ezt legolgozandó keményen belehúztunk,és a 20km-t lenyomtuk 9-ig. Tényleg nagyon gyors reggelit követően (hajnalban indulás után nyomtunk csokit,7-kor meg kólát) mentünk tovább, egy 12 km-es szakaszt nyomtunk le,a végén igencsak fogytán lévő vízkészletekkel. A hosszú egyenes szakasz végén (ami egy régi római úton,a Via Aquitanán halad végig) beértünk 1/2 12 felé Calzadilla de la Cueza-ba. Ott egy cookies,kóla kombóval,valamint tele kulacsokkal indultunk tovább. 13-ra Légidos-ba értünk,ami 35km-es etapnak számít,de egy picit menni szerettünk volna. Ehhez Zoli egy zokni cserére kiállt a box-ba, egyúttal mindketten pihentettük a futóműveket is. Majd fél órás pit stop után (Ennyit pihentünk egy padon,hogy a Forma-1-t nem nézők is értsék) elindultunk egy enyhe emelkedős szakaszon,a mai tervezett cél, Terradillos de los Templarios felé.

Fél háromra,és igen melegre járt az idő,amikor elértük a célt,de mivel nem tetszett a szállás,tovább indultunk. Szerencsénkre a következő települést elérve,találtunk egy nagyon jó szállást,ami nem volt az útikönyvben,valószínűleg friss építés. De ez most nekünk nagy szerencse volt,mert igencsak feszegettük a fizikai határokat a lassan elviselhetetlenül tűző napon,41km megtétele után. Gyorsan elfoglaltuk a szobát,lemosakodtunk,kimostunk,majd aludni tértünk egyet. A blog írásakor, közel 8-kor még elviselhetetlen kint a meleg, a folyosó kövén simán lehetne tükörtojást készíteni. A mai gourmet zarándokmenü a szobában lesz valahogy elköltve,kenyér,sonka,sajt,paradicsom,mert a fürdőnél tovább mozdulni se bírunk. A vacsorát követően jön a chip-csupp tunnig, hogy holnap reggel (hajnalban) újra neki tudjunk indulni a spanyol sötétségnek. Itt kb. 2 óra lehet az időeltolódás a természetben,annak ellenére,hogy egy időzónában vagyunk az otthonival. Ez olyan,mintha vakaki otthon hajnali 3-kor indulna. Folyt.köv. ..

Ui.: Már csak 72 km León, és már csak 372 km Compostela.

Castrojeriz-Villamentero de Campos

Tudjátok,milyen az, amikor egy közel 110-kg-os,bőrszerkóba öltözött,korbácsot tartó egyén áll az ágyatok mellett hajnali 4.30-kor és ébreszt? Na pont ilyen volt a mai reggelünk. :) De egyrészt ez tényleg szenzáció volt,másrészt így ha korán el tudtunk indulni,többet tudtunk menni kellemes időben. Na szóval 5.00-kor elindultunk, bányászlánykák és bányászlámpák helyett tökünkön a viharlámpák. (Na jó,kezünkben a zseblámpák) Picit izgalmas volt korom sötétben elindulni,szerencse,hogy az első kilométer a városon keresztül vezetett,így volt egy kis átmenet a városon kívüli sötétséggel kapcsolatban. Szerencsére volt valamennyi holdfény,és az első órában egy 12 fokos emelkedőt illetve egy 13 fokos lejtőt küzdöttünk le. 20 km-ig viszonylag jól haladtunk,csak kisebb egészségügyi illetve kozmetikai megállásaink voltak. Hozzátartozik a dologhoz,hogy Fromtista-ig,(ez volt 20km-re) nem nagyon volt bolt,Úgyhogy csak csokit,szőlőcukrot,mazsolát illetve két falat több napos kenyeret ettünk. Fromtista-ban viszont találtunk egy boltot,ahol bevárároltunk, főleg a kóla és a mandulás csoki volt életmentő. A sajtot,sonkát,kenyeret,paradicsomot nem ettük meg,mentünk tovább,mert egyre melegebb lett,és még 14 km-t mennünk kellett. Fél 3-ra értünk be a mai célállomásunkra,ami a könyv szerint egy pici település. Találtunk egy szállást,ahol Kiderült,az udvarban van egy kis medence is. Gyorsan csobbantunk egyet, aztán mentünk aludni. Este kaptunk egy nagyon finom vacsorát,aztán a tervek szerint,miután felkészítjük a szervezetünket a holnapi napra,22 körül nyugovóra térünk,mert holnap hajnalban megint 5 órai teát (akarom mondani indulást) tervezünk. Folyt.köv. ...

Update: Zoli a kamionosok álma. Repedt sarkú,és mindig van rajta több új lyuk.

Tardajos-Castrojeriz

Szenzáció. Reggel 7-kor keltünk,és 7.47-kor el tudtunk indulni. Még nem a hajnali indulás de reménykeltő. Reggel jól tudtunk haladni, az első 10km-t sikerült megtenni 10-ig. Kis pihenő mellett (vettünk kólát és műzlit) egyből mentünk tovább, és 13 órára Hontanas-ba értünk,ami már 20km-es megtett távot jelentett. Itt tartottunk egy rövid vízvételi megállót egy kis kápolnában,ahol kifejezetten kellemes volt az időjárás,a kinti már 30 fokhoz képest. (Teljesen más. Zoli ezúton is üdvözli az amerikai As...... sportcipő gyártó céget,aki a géltalpakról híresült el. Olyan anyaghasználatot választott, hogy az új terepcipő kérge már 200 km-nél kilyukadt. Hálistennek ezt a határtalan mohóságot,amit a jelenlegi gyártócégek maguknak tudhatnak,nem követte a ragtapasz gyártó cég. Ezúton is köszönet a golyóálló leukoplast-ért és egy javaslat és összefogásra buzdítás a nagyhatalmú,vásárlókat kihasználó ellenben azokból élő,és tőlük függő nagyhatalmú cégekkel szemben.)

Az utolsó 10 km a nagy melegnek köszönhetően már nehezen ment,de így is fél 4-re Castrojeriz-be értünk,és megálltunk az első utunkba kerülő szálláson,hogy minél hamarabb elkezdhessünk regenerálódni. Ez azért is lényeges,mert holnap fél 5-re állítjuk az órát,mert minél előbb indulnunk kell,mivel a nagy melegben tényleg nagyon kemény gyalogolni,így reggel kell indulni és menni ahogy a csövön kifér,amíg nem melegszik fel elviselhetetlenül az idő. Folyt.köv. ...

Update: A tenapi gasztrocamino kimaradt,azon oknál fogva,hogy a gourmet zarándokmenünk két fagyasztott pizza volt, mert ahol megszálltunk nem volt más,viszont 1 lépést sem tudtunk menni akár egy másik boltba,ugyanis ahol megszálltunk,Spanyolország leghosszabb faluja,több mint 1 km hosszú,és mi rögtön az elején álltunk meg a bolt meg a falu másik végén volt. Úgyhogy maradt a pizza. Ugyanannyiért mint két zarándokmenü. :(

Atapuerca- Tardajos

A mai nap egy laza "pihenő" napnak indult,amit a végére kicsit akaratunktól eltérően felpörgettünk. Nekem a bal bokám "erősödött meg" a kelleténél vastagabbra,a Zolinak meg az egyik vízhólyag fájt picit jobban a kelleténél,úgyhogy azt terveztük, lazábbra vesszük a napot. Nem meglepő módon,reggel negyed nyolckor,amikor kimentem a szárítón hagyott ruháinkért (amik nem száradtak meg,azon oknál fogva sem,hogy esett éjszaka az eső :)) rajtunk kívül a szálláson már nem volt senki.(kivéve a takarítónéni,aki lenyúlta a csipeszeinket az asztalról,mert azt hitte,mi hoztuk el az övékét. Úgy kellett visszacsenni.)

Mire összekészülődtünk,és elindultunk,kilenc órára járt az idő. Beugrottunk egy boltba reggelit venni,ami egy csokis péksütemény volt elfelezve. Éppen elkezdtük enni az amúgy sem túl hatalmas adagot,amikor Megjelent egy aranyos kutyus,olyan arckifejezéssel (hé srácok,nekem nem is adtok belőle), hogy végül hárman ettük az egy darab sütit. Ezután elindultunk Burgos felé. Az út először felvitt minket egy csúcsra,egy kereszthez,majd levitt minket a műútra,és azon mentünk Burgos irányába. Mivel a túrakalauz is megengedi,hogy Burgos ipartelepét gyalogolás helyett busszal tegyék meg a zarándokok, Villafria-nál megkerestük a buszmegállót,hogy azzal jussunk be Burgos belvárosába. Fél egyre értünk oda,és amíg a buszra vártunk,a helyi restiben ettünk ebédre két tonhalas töltött tojást meg két tonhalas szendvicset. Pont befejeztük az ebédet, mikor jött a busz. Itt az 1 órai indulás 12.55-t jelent,még jó hogy figyeltük a buszt. Beérve Burgos-ba megkerestük a Szűz Mária Katedrális-t, vettünk jegyet,meg pecsételtünk a credencial-unkba, és végignéztük a templomot.

A végén a zsákmegőrzőből kivettük a cuccainkat, és mentünk tovább a másik buszmegállóba,ahonnan a másik irányba ki tudtunk menni a város agglomerációjából,a legelső településig. Itt ért minket a meglepetés,hogy nem találtam a zarándokútleveleket. Máshol nem maradhatott csak a csomagmegőrzőben. Lepakoltunk egy fa alá és beszaladtam egy albergébe segítséget kérni. A recepciónál lévő hölgyet kértem meg,hogy telefonáljon oda a katedrálishoz,hogy nézzék meg a szekrényeket. Visszacsörögtek,hogy nem találtak semmit. Már úgy volt,hogy taxival visszamegyek,mert semmiképpen sem akartam annyiban hagyni a dolgot,főleg,hogy én hagytam ott a szekrényben őket,mikor megint érezhettük az Út lényegét. A hölgy mondta,hogy megy be a városba,és elvisz minket közel a katedrálisig,de vissza úgy jövünk ahogy tudunk. Miután kiszálltunk a kocsiból, megvettem Usain Boltot 100 m-n, de ekkor jött a következő feladat,a recepció ajtaja már be volt zárva. Szerencsére a hivatal ajtaján volt csengő,így végül bejutottunk,és meglettek a credencial-ok is. Ott pihentek a szekrény oldalába szorulva, ezért nem estek ki,amikor kivettem a zsákot.

Végül is jó helyen voltak a Jóisten házában,de nekünk szükségünk van még rájuk az Út során. Úgyhogy kétszer buszoztunk ki Burgos-ból. Aztán megszálltunk abban az albergében,ahol segítettek nekünk. Meglepetésünkre a szállás osztályon felüli volt,amit a zarándokmenü gourmet jellege tett még tökéletesebbé. Minden jó,ha a vége jó... Innen Folytatjuk az utunkat holnap,próbálva tényleg korán indulni,mert innen indul a végeláthatatlan sík terep árnyék nélkül,"picit" meleg nappalokkal. Grillcsirke magunk helyett jobban mutat a tányérunkon. Folyt.köv. ...

Update: A mai nap gyalogos buszos kombó 32 km-t eredményezett. Persze csak előre, mert ez ma összesen több volt mint 50 km a csiki-csukival.

 (A 10. nap képei a galériában.)

Belorando-Atapuerca

A napunk jól indult. Ami azt jelenti,hogy nem indultunk el korán. Ugyanis harangszóra keltünk 7.15-kor. Sikerült szokás szerint egy óra alatt gyorsan összekészülni,és elindultunk. A pékségbe nem tudtunk bemenni,két dolog miatt. Az egyik volt a kisebbik,nem lehetett hátizsákot bevinni. A másik volt a nagyobb gond,mert csak 9-kor nyitott. Így elindultunk az úton,és útközben vettünk muffint. Fél 1-ig szinte folyamatosan mentünk, ami 12 km-t jelentett. Akkor megálltunk,egy hegycsúcs előtti városkában,ahol megebédeltünk. Ezután nekivágtunk a hegynek,ami egy 12 km-s szakasz,ahol nem volt közben víz,sem megálló.

Az miatt,hogy az olvasó ne gondolja azt,hogy csak a szintetikus varázslásban hiszünk,megnyugtatásul jelzem, hogy elővettünk a titkos tartalékunkat,a modern tudományt,a pszichológiát. A csúcstámadás előtt bekapcsoltunk a telefonomon relaxációs gyakorlatokat,és a meditáció segítségével könnyed léptekkel "felszaladtunk" a hegyre. (gyerekeimnek innen üzenem, adjanak egy puszit az anyjuknak a nevemben. :)) Sikerült az előírt időben teljesíteni a távot,így belecsíptünk 6 km-t a következő napba,és végül ma is 30 km-t mentünk. Szállást egy faluban találtunk,egy motelszerű helyet,és innen indulunk tovább holnap. Lassan 500 km-n belülre kerülünk. Folyt.köv. ...