Atapuerca- Tardajos
A mai nap egy laza "pihenő" napnak indult,amit a végére kicsit akaratunktól eltérően felpörgettünk. Nekem a bal bokám "erősödött meg" a kelleténél vastagabbra,a Zolinak meg az egyik vízhólyag fájt picit jobban a kelleténél,úgyhogy azt terveztük, lazábbra vesszük a napot. Nem meglepő módon,reggel negyed nyolckor,amikor kimentem a szárítón hagyott ruháinkért (amik nem száradtak meg,azon oknál fogva sem,hogy esett éjszaka az eső :)) rajtunk kívül a szálláson már nem volt senki.(kivéve a takarítónéni,aki lenyúlta a csipeszeinket az asztalról,mert azt hitte,mi hoztuk el az övékét. Úgy kellett visszacsenni.)
Mire összekészülődtünk,és elindultunk,kilenc órára járt az idő. Beugrottunk egy boltba reggelit venni,ami egy csokis péksütemény volt elfelezve. Éppen elkezdtük enni az amúgy sem túl hatalmas adagot,amikor Megjelent egy aranyos kutyus,olyan arckifejezéssel (hé srácok,nekem nem is adtok belőle), hogy végül hárman ettük az egy darab sütit. Ezután elindultunk Burgos felé. Az út először felvitt minket egy csúcsra,egy kereszthez,majd levitt minket a műútra,és azon mentünk Burgos irányába. Mivel a túrakalauz is megengedi,hogy Burgos ipartelepét gyalogolás helyett busszal tegyék meg a zarándokok, Villafria-nál megkerestük a buszmegállót,hogy azzal jussunk be Burgos belvárosába. Fél egyre értünk oda,és amíg a buszra vártunk,a helyi restiben ettünk ebédre két tonhalas töltött tojást meg két tonhalas szendvicset. Pont befejeztük az ebédet, mikor jött a busz. Itt az 1 órai indulás 12.55-t jelent,még jó hogy figyeltük a buszt. Beérve Burgos-ba megkerestük a Szűz Mária Katedrális-t, vettünk jegyet,meg pecsételtünk a credencial-unkba, és végignéztük a templomot.
A végén a zsákmegőrzőből kivettük a cuccainkat, és mentünk tovább a másik buszmegállóba,ahonnan a másik irányba ki tudtunk menni a város agglomerációjából,a legelső településig. Itt ért minket a meglepetés,hogy nem találtam a zarándokútleveleket. Máshol nem maradhatott csak a csomagmegőrzőben. Lepakoltunk egy fa alá és beszaladtam egy albergébe segítséget kérni. A recepciónál lévő hölgyet kértem meg,hogy telefonáljon oda a katedrálishoz,hogy nézzék meg a szekrényeket. Visszacsörögtek,hogy nem találtak semmit. Már úgy volt,hogy taxival visszamegyek,mert semmiképpen sem akartam annyiban hagyni a dolgot,főleg,hogy én hagytam ott a szekrényben őket,mikor megint érezhettük az Út lényegét. A hölgy mondta,hogy megy be a városba,és elvisz minket közel a katedrálisig,de vissza úgy jövünk ahogy tudunk. Miután kiszálltunk a kocsiból, megvettem Usain Boltot 100 m-n, de ekkor jött a következő feladat,a recepció ajtaja már be volt zárva. Szerencsére a hivatal ajtaján volt csengő,így végül bejutottunk,és meglettek a credencial-ok is. Ott pihentek a szekrény oldalába szorulva, ezért nem estek ki,amikor kivettem a zsákot.
Végül is jó helyen voltak a Jóisten házában,de nekünk szükségünk van még rájuk az Út során. Úgyhogy kétszer buszoztunk ki Burgos-ból. Aztán megszálltunk abban az albergében,ahol segítettek nekünk. Meglepetésünkre a szállás osztályon felüli volt,amit a zarándokmenü gourmet jellege tett még tökéletesebbé. Minden jó,ha a vége jó... Innen Folytatjuk az utunkat holnap,próbálva tényleg korán indulni,mert innen indul a végeláthatatlan sík terep árnyék nélkül,"picit" meleg nappalokkal. Grillcsirke magunk helyett jobban mutat a tányérunkon. Folyt.köv. ...
Update: A mai nap gyalogos buszos kombó 32 km-t eredményezett. Persze csak előre, mert ez ma összesen több volt mint 50 km a csiki-csukival.
(A 10. nap képei a galériában.)
