Torres del Rio-Navarette
A tegnapi nap estéjén végre jól aludtunk,köszönhetően annak,hogy csak ketten aludtunk egy négyágyas szobában.(Jó távol egymástól :)) Reggel 7 körül keltünk,szokás szerint rajtunk kívül mindenki már úton volt. Mire összeszedtük magunkat,8 is elmúlott. Az egy óra szükséges volt arra,hogy a higiéniai dolgokon túl a testünket is járóképes állapotba hozzuk. Felvezetésként előző éjszaka kivarrtuk a vízhólyagokat (a lábunkra nézve a gyulai húskombinát kolbászkötözője elsírná magát,ha Ennyi csomót kellene kötnie a gyulai készítése közben.:)) Reggel aztán jött Zozo doki a varázsszerekkel,meg a ragtapasszal,plusz egy kis Richtofit,és indulásra kész volt a csapat.
Az első szakasz egy 10 km-es etap volt,amikor is Viana városkába érkeztünk. Az első kútnál megpihentünk,ahol egy kedves néni köszönt nekünk,aki szintén bottal közlekedett,igaz eggyel,de ha versenyt kellett volna szaladnom vele,100 méteren 200 métert vert volna rám, annyira tudtam járni. A pihenő után betértünk egy boltba ennivalót vásárolni,majd mikor továbbmentünk volna,a főtéren belefutottunk egy fiesztába. Egy városi programon ugrabugrált a város lakossága. Mi is kaptunk a puding kostolóból,amit babapiskóta kanállal kellett megenni. Elindultunk a második 10km-es etapra,de aztán kiérve a városból úgy döntöttünk,gyorsan ebédelünk,úgy megyünk tovább. (kell az energia :)) Ezt követően legyalogoltuk a második 10km-t, Logrono városába érve. Picit pihentünk,majd jött a harmadik 10 km-s etap. Itt kaptuk a mai legaranyosabb biztatásunkat egy aranyos kislánytól,aki a várost elhagyva, a tó mellett sétálva kiáltott utánunk:" Buen Caminos Peregrinos!" Nagyon édes volt. Elsétáltunk a tó körül,fel egy dombra,majd egy autópálya mellett,aminek a védőkerítésére kereszteket készítettek a zarándokok. A közel 31 km végén elértkezett mai végállomásunkat, Navarette városát,ahol egy Zubirihez hasonló szállást találtunk,annyi különbséggel,hogy rajtunk kívül csak egy holland idős úr lakik,meg két fürdőszoba is van.
Este a vacsora után lassan lefekvéshez készülődünk,hogy holnap is sikerrel vegyük az előttünk álló kilométereket. Séta közben olyanra jöttünk rá,látva a többi zarándokot,hogy vannak "El Camino-sok", meg "ál Camino-sok". Utóbbiak azok,akik kis uzonnáshátizsákjukkal gyalogolnak,miközben a "service-car" viszi a cuccukat, Míg az igazi zarándokok minden nap viszik magukkal minden csomagjukat. Fura érzés látni "elszaladni" mellettünk egy egy vidám "csomag nélküli" turistát. Természetesen mindenki hite szerint csinálja végig az utat.Kinek-kinek mit,és mennyit jelent ez az Út. Folyt.köv...
