Ciruena-Belorando

Ma sikerült viszonylag "gyorsan" elindulnunk,mert nem láttunk felhőt az égen,úgyhogy 8-kor kezdtük a mai napot. Miután,ahol előző nap megszálltunk,nem volt bolt,így a következő településig,ami közel 6 km-re volt, szőlőcukorral kellett eljutnunk. El is jutottunk,de ott meg nem találtunk pékséget,meg boltot a Camino útvonalán,így tovább voltunk kénytelenek menni.

Mire pékségig eljutottunk, már 12 km volt a lábunkban,a pocakunkban meg még semmi. Nagy nehezen találtunk pékséget is meg boltot is, de mire elkezdhettük volna a reggelinket a falu végén egy padon az árnyékban,mások is bejelentkeztek a reggelinkre. Három kivert cica (két nagyobb fehér és egy kicsi cirmos) ült le velünk szemben,és úgy kértek a narancsos sütinkből,mint amikor Garfield kér Jon-tól enni néha napján. Kaptak enni,aztán mi is ettünk. A Zoli joghurot ivott,az üveg kupakjában abból is adtunk nekik. Majd folytattuk utunkat. Ma én nyüsszögtem,mert a bal sípcsontomnál igencsak éreztem a kilométereket,meg ahogy az előbb láttam szépen be is dagadt. Úgyhogy Zoli nyugtatózta is magát. (a pálinkával amit hozott,és ami délutánra a beledobott aszalt szilváknak köszönhetően már ágyas pálinka lett.:)) Végre misére is be tudtunk menni a mai napon.

A szállásunk a templomra néz, ettünk egy zarándokmenüt vacsorára,most pedig kezdődik a mosakodás,mosás,egy napos sebészeti jól megszokott program,egy kis szintetikus varázsszeres (gyógyszerek) kiegészítővel. A zárójel kifejezetten a Zoli kérésére van beírva, nehogy valaki valami rosszabbra gondoljon. Mondjuk reggelente egy spangli elszívása után nem fájna semmink,és hasítanánk az utat, de ez most nem erről szól. :) Az esti "szeánsz" után megpróbálunk gyorsan lefeküdni,mert a csapatvezető reggel 6-os indulást irányozott elő. Mondjuk senki sem szeret grillcsirke lenni ez igaz. Ezért is megyünk hosszú ruhába,a szalmakalapokat,meg a nyakunkban lévő kendőket folyamatosan vizezzük,de amikor sík,árnyék nélküli terepen megyünk délután,az nagyon tud pörkölni. Folyt.köv. ...